Súlyos aszály pusztít Magyarországon, a gazdák jelentős része pedig a jégkármérséklő rendszert okolja az elmaradó esőkért. A meteorológusok szerint azonban a JÉGER nem oszlatja fel a felhőket, és jelenleg semmi sem bizonyítja, hogy csökkentené a csapadék mennyiségét. Az viszont biztos: a rendszer hatékonyságáról sincs minden kétséget kizáró tudományos bizonyíték.
A JÉGER leállítása mellett foglalt állást a megkérdezett magyar gazdálkodók 66,1 százaléka. A rendszer fenntartását mindössze 24,5 százalékuk támogatta abban az ötezer termelő bevonásával készült felmérésben, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Agrárközgazdasági Intézet végzett.
A kormány a gazdák véleménye alapján úgy döntött, hogy azokban a vármegyékben, ahol a többség elutasította a technológiát, szüneteltetik a JÉGER működését. Mindössze Vas, Zala, Somogy és Baranya vármegyében támogatták többen a rendszer fenntartását.
A döntés azonban nem jelenti azt, hogy bebizonyosodott volna a JÉGER és az aszály közötti kapcsolat. Bóna Szabolcs agrárminiszter külön hangsúlyozta, hogy ez „nem tudományos döntés”, hanem a gazdálkodók bizalmának elvesztésére adott válasz. A rendszer tényleges hatásának vizsgálatára a Magyar Tudományos Akadémia bevonásával külön szakértői bizottságot állítanak fel – írja a Portfolio részletes elemzése.
A JÉGER nem felhőoszlató gép
A rendszerrel kapcsolatos leggyakoribb tévhit szerint a generátorok feloszlatják a zivatarfelhőket, ezért az eső nem jut el a földekre. A technológia azonban egészen más elven működik.
A JÉGER talajgenerátorai acetonos ezüst-jodid-oldatot égetnek el. A levegőbe kerülő apró részecskék megfelelő légáramlás esetén feljuthatnak a zivatarfelhőkbe, ahol jégképző magként viselkednek.
A cél nem a jégképződés megszüntetése, hanem éppen annak serkentése: ugyanaz a vízmennyiség több, de kisebb méretű jégszem között oszlik el. Ezeknek nagyobb az esélyük arra, hogy lehullás közben megolvadjanak, vagy legalább kisebb károkat okozzanak.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatója szerint az országos hálózat 986 talajgenerátorból áll. Ezeket nem folyamatosan működtetik: csak akkor kapcsolják be, amikor a HungaroMet előrejelzése jégveszélyes zivatarfelhő kialakulását jelzi.
Az idő 98,5 százalékában nem is működtek a generátorok
A rendszer működési adatai önmagukban is megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy a JÉGER folyamatosan „kiszárítaná” Magyarországot.
A 2026-os szezonban július 19-ig egy átlagos generátor mindössze 34 órán keresztül üzemelt. Ez a teljes időszak körülbelül 1,5 százaléka, vagyis a berendezések az idő 98,5 százalékában kikapcsolva álltak.
A használat ráadásul évről évre csökkent. Míg 2019-ben egy átlagos generátor 287 órát működött, 2025-ben már csak 86 órát. Ez nem feltétlenül tudatos visszafogás következménye: a szárazabb nyarakon kevesebb jégveszélyes zivatarfelhő képződik, ezért ritkábban van szükség a rendszer bekapcsolására.
Ez nem bizonyítja, hogy a JÉGER semmilyen körülmények között nem befolyásolhatja a csapadékképződést. Azt azonban erősen valószínűtlenné teszi, hogy a hónapokon át tartó országos aszály elsődleges oka egy csak rövid időszakokra aktivált hálózat lenne.
A legrégebben kezelt területek között vannak a csapadékosabbak
A JÉGER országos rendszere 2018-ban indult, de a Dél-Dunántúlon már 1991 óta működik hasonló, talajgenerátoros jégkármérséklés.
A NEFELA rendszere Baranya, Somogy és Tolna területére terjed ki. Ha az ezüst-jodidos technológia tartósan és jelentős mértékben csökkentené a csapadékot, ennek elvileg éppen ebben a régióban kellene a leglátványosabban megjelennie.
Ehhez képest 2026-ban a délnyugati területek az ország csapadékosabb részei közé tartoztak. A HungaroMet júliusi mérései szerint az ország nagy részén kritikusan száraz volt a talaj, miközben délnyugaton helyenként 40–90 milliméter eső is hullott. A középső és keleti országrészekben ezzel szemben hatalmas területeken még 20 százalékot sem ért el a felső fél méteres talajréteg nedvességtartalma – olvasható a HungaroMet agrometeorológiai elemzésében.
A rendszer hatékonysága sem tekinthető lezárt kérdésnek
A meteorológusok szerint nemcsak a csapadékcsökkentő hatást nehéz igazolni, hanem azt is, pontosan mekkora védelmet nyújt a rendszer a jégkárok ellen.
A vizsgálathoz legalább két évtizednyi adatsorra, egy Magyarországhoz hasonló, de jégkármérséklés nélküli kontrollterületre, valamint a felhők belsejében végzett részletes mérésekre lenne szükség. Közben azt is mérni kellene, hogy az ezüst-jodid valóban eljutott-e a megfelelő felhőrétegbe.
Egy izraeli kísérletsorozat jól mutatja a bizonytalanságot. A korábbi vizsgálatok még 13–15 százalékos csapadéknövekedést jeleztek, egy 2013 és 2020 között végzett új kutatás azonban már csak 1,8 százalékos, statisztikailag bizonytalan változást talált. Az amerikai meteorológiai társaság folyóiratában megjelent tanulmány alapján még azt sem lehetett kizárni, hogy a tényleges hatás csökkenés volt.
A valódi probléma mélyebben van
A magyar földek kiszáradása nem egyetlen rossz nyár eredménye. A talaj mélyebb rétegeiben több év alatt halmozódott fel a vízhiány, amelyet a hőhullámok, a gyors párolgás és a csapadék egyenlőtlen eloszlása tovább súlyosít.
A HungaroMet szerint az ország túlnyomó részén a talaj felső egy méteres rétegéből 100–170 milliméternyi nedvesség hiányzik. A záporokból lezúduló víz jelentős része ráadásul gyorsan elfolyik, ezért nem képes feltölteni a mélyebb talajrétegeket.
Az Ellenszél korábban is beszámolt róla, hogy a lokális felhőszakadások látványosak lehetnek, de önmagukban nem oldják meg az országos vízválságot. A hosszú távú válasz sokkal inkább a víz helyben tartása, az öntözőrendszerek fejlesztése, a talaj kiszáradását gyorsító földhasználat átalakítása és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás lehet.
A JÉGER vizsgálata indokolt, és a gazdák aggodalmait sem szabad lesöpörni az asztalról. A jelenlegi adatok alapján azonban nincs bizonyíték arra, hogy a rendszer szárítaná ki Magyarországot. Az aszály valódi okainak keresése közben ezért veszélyes lenne minden figyelmet egy látványos, de tudományosan nem igazolt magyarázatra irányítani.