Van, amikor egy fesztivál legszebb pillanata nem a nagyszínpadon történik, hanem egy serpenyő mellett. A Szigeten most pontosan ez történt. Három 60 év feletti nő és egy férfi több száz palacsintát sütött a fesztivál dolgozóinak.
A történet hónapokkal korábban kezdődött egy kézzel írt cetlivel. Az önkéntesek Gerendai Károlynak jelezték, hogy szívesen segítenének a Szigeten. Rögtön azt is hozzátették, hogy palacsintát bizony nagyon jól tudnak sütni. Ennél szerethetőbb önéletrajzi sorral aligha lehetett volna jelentkezni egy fesztiválra.
A levelet a Gerendai érdekeltségébe tartozó Kádár étteremben hagyták. A felajánlás nem tűnt el egy fiók mélyén. A Sziget Önkéntes Központja felvette velük a kapcsolatot, majd megszületett a közös program.
Csütörtökön pedig eljött a nagy nap. Az önkéntesek kötényt kötöttek, előkerült a tészta, és sorra sültek az illatos palacsinták. Több száz darab készült a fesztiválon dolgozó munkatársaknak. A hatalmas rendezvény egyik sarkában így egyszerre egészen otthonos hangulat született.
Az egészben talán az a legkedvesebb, hogy senki sem akart nagy dolgot csinálni. Egyszerűen csak segíteni szerettek volna. Vittek magukkal időt, figyelmet, jókedvet, valamint egy adag palacsintasütő tudományt. Cserébe pedig kaptak egy történetet, amelyet valószínűleg még sokáig mesélnek majd.
A Szigeten idén más programokban is fontos szerepet kap az önkéntesség és az egymásra figyelés. Korábban mi is írtunk a Steward programról, amely fiatalokat von be a fesztivál közösségi feladataiba. A rendezvény idei újdonságairól és kedvezőbb lehetőségeiről ebben a cikkünkben is beszámoltunk.
A palacsintázó önkéntesek története mégis egészen különleges. Nem kampányból érkeztek, és nem vártak tapsot. Csak leírták egy cetlire, hogy szívesen jönnének. A fesztivál pedig azt válaszolta: gyertek.
Aztán jöttek. És sütöttek.
Ebből is látszik, hogy a Sziget nem csak a fiataloké.