Az Ellenszél interjúsorozata a Demokratikus Koalíció megújuló elnökségével folytatódik. Bakai-Nagy Zita és Bakk István után most Székely Dániellel, a párt fiatal alelnökével beszélgettünk.
Vajon miért hagyják el a tehetséges fiatalok az országot? Hogyan lehet valódi esélyt adni a vidéknek a fővárossal szemben? Székely Dániel szerint ma Magyarországon nem generációs vita, hanem sorsfordító jövővita zajlik. A Bács-Kiskun megyei gyökerekkel rendelkező politikus őszintén beszél a lakhatási válságról, a Tisza Pártra átszavazó baloldaliakról és Göncz Árpád örökségéről is.
Ellenszél: A fiatal politikusok egy párt vezetőségében ritkák, mint a fehér holló… Mi az, amit a kortársaid legfontosabb problémáiként említenél és miként szeretnéd képviselni őket pártvezető politikusként?
Székely Dániel: Szerintem ma Magyarországon nem generációs vita zajlik, hanem jövővita.
A mai fiatalok legnagyobb problémája NEM az, hogy nem akarnak dolgozni vagy felelősséget vállalni, hanem az, hogy egyre kevesebben érzik úgy: Magyarországon van jövőjük. A lakhatás megfizethetetlen, az első önálló élet elkezdése sokaknak csak álom, a bérek nem követik az árakat, miközben az állam egyre inkább beleszól abba, hogyan élhetünk, mit gondolhatunk és kit szerethetünk.
Én egy olyan generációhoz tartozom, amelynek a bőröndje sokszor hamarabb készül el, mint az önéletrajza. Ez nem a fiatalok hibája, hanem az országé.
A legnagyobb tragédia nem az, hogy sok fiatal külföldre költözik, hanem az, hogy egyre többen már nem is terveznek itthon. Ha egy ország legtehetségesebb fiataljai a repülőjegyet látják az első lehetőségnek, akkor nem velük van a baj, hanem az országgal.
Én azért politizálok, hogy Magyarország ne a búcsúzkodás országa legyen, hanem a hazatérésé.
A lakhatási válság, az alulfizetett munka, a bizonytalanság, az oktatás leépítése és a folyamatos gyűlöletkeltés ugyanabba az irányba mutat: elveszik a fiataloktól a hitet, hogy itt lehet normális életet építeni.
Alelnökként azt szeretném elérni, hogy a fiatal arcok ne csak a kampányok díszletei legyenek, hanem maguk a döntéshozók is. Mert rólunk túl sokszor beszélnek, de túl ritkán kérdeznek meg bennünket.
Nem arra van szükség, hogy a fiatalok arcai ott legyenek a kampányplakátokon, hanem arra, hogy a hangjuk ott legyen a döntéshozó asztaloknál. Akkor lesz hiteles a közös politika.
A fiatal korod ellenére már komoly tapasztalatod van a magyar politikában, 7. éve dolgozol Bács-Kiskun megye képviselőjelént, ahol a Bácska és Baja ügyeivel foglalkoztál kiemelten, mostmár 2. képviselői ciklusodban. Mi az, amit a térségedben tapasztaltakból az országos politikába is átvinnél?
Baján és a Bácskában megtanultam, hogy Budapest nagyon messze van, amikor egy rossz út miatt nem ér oda időben a mentő, amikor bezár egy posta, megszűnik egy buszjárat vagy eltűnnek a háziorvosi praxisok a falvakban, kistelepüléseken.
Magyarország nem ér véget az M0-s körgyűrűnél.
A vidéknek nem szánalomra van szüksége, hanem esélyre. A kormány túl régóta úgy osztja a fejlesztéseket, hogy nem az emberek szükségletei, hanem a politikai lojalitás számít.
Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol nem az számít, hogy egy település kire szavazott, hanem az, hogy mire van szüksége.
A liberális-szocdem baloldaliság számomra pontosan ezt jelenti: senki nem lehet másodrangú állampolgár csak azért, mert nem a fővárosban él.
– A DK épp főnixként éled újjá, látva az elnökséget: új szereplők, változatos arcok, hölgyek, fiatalok egyaránt képviseltetik magukat. Milyen a közös munka?
Érezhetően új korszak kezdődött.Van tapasztalat, van lendület, és ami talán a legfontosabb: van vita.
Én mindig gyanakszom arra a politikai közösségre, ahol mindenki ugyanazt mondja.
A demokrácia nem a néma egyetértésről szól, hanem arról, hogy képesek vagyunk vitatkozni úgy, hogy közben ugyanabba az irányba megyünk tovább.
A legjobb benne talán az, hogy senki nem azért ül az asztalnál, mert ugyanúgy gondolkodik, hanem mert ugyanazt a célt akarja: egy európai, szabad és igazságos Magyarországot.
Szerintem a DK ma sokszínűbb, fiatalabb és nyitottabb lett. És pontosan erre van szüksége a magyar liberális baloldalnak.
– Sokan szavaztak át baloldali érzelmű választók közül is a Tiszára a kormányváltás érdekében. Te vagy az élő példája annak, hogy következetesen kiálltál az értékeid mellett, és a DK színeiben indultál. Szerinted miként tudjátok majd megszólítani azokat, akik ugyanolyan értékeket vallanak, de a választásokon Magyar Péter pártjára adták le a voksukat?
Megértem azokat, akik változást akartak. Én is változást akarok. Csak szerintem nem elég új arcokat tenni ugyanarra a plakátra. A rendszert nem sminkelni kell, hanem megváltoztatni.
A liberális-baloldaliság számomra nem logó vagy pártnév, hanem értékrend. Azt jelenti, hogy senkit nem hagyunk magára. Hogy fontos a dolgozók tisztességes bére, az erős közoktatás, az állami egészségügy, a nyugdíjasok biztonsága, a kisebbségek jogai és Magyarország európai helye.
Ez az értékrend nem egy pillanatnyi hangulat. Nem marketing. Nem egy TikTok-videó.
Az embereknek elegük van a politikai marketingből. Hitelességet keresnek. Hiszem, hogy sok olyan ember van, aki ezekben az értékekben ma is hisz. Nekik nem azt mondjuk, hogy tévedtek.
Nem azt kérdezzük tőlük, hová szavaztak tegnap. Azt kérdezzük, milyen országban szeretnének élni holnap.
– Ha leülhetnél egy magyar politikussal egy órára beszélgetni a múltból, ki lenne az, és milyen tanácsot kérnél tőle?
Számomra ez a ember Göncz Árpád lenne.
Nem azért, mert biztosan mindenben egyetértettünk volna, hanem mert olyan politikus volt, akinek a személyét még azok is tisztelték, akik másként gondolkodtak. Ma, amikor a közéletet sokszor a hangerő és a megosztás uralja, ez különösen értékes örökség.
Azt kérdezném tőle:
Hogyan lehet úgy politizálni, hogy a választási győzelemnél is fontosabb maradjon az emberek bizalma és az egymás iránti tisztelet?
Azt hiszem, erre a válaszra ma különösen nagy szükségünk lenne. Mert a politikában választást lehet nyerni indulatokkal is, de országot építeni csak bizalommal lehet. Úgy érzem, ezt Göncz Árpád pontosan értette, és ezt a szemléletet érdemes lenne a mai közéletnek is újra felfedeznie.
Köszönjük az interjút!
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!