Már a vízhálózat teljes összeomlására figyelmeztet a szolgáltató az agglomerációban.
Drámai hangvételű közleményben riasztotta az önkormányzatokat és a lakosságot a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV): ha nem fejezik be azonnal a kerti locsolást és a medencék töltését, a teljes víziközmű-hálózat összeomolhat. Hiába rendelték el a pénteki napon az elsőfokú vízkorlátozást, a fogyasztás döbbenetes módon nem csökkent, hanem a kritikus szintre nőtt, aminek következtében Szadán már egyáltalán nincs víz, de a budai oldal több településén is elapadtak a csapok. A szolgáltató hétfőn már a másodfokú készültség bevezetését követelte, hangsúlyozva: a folyamatos ivóvízellátás jelenleg nem kényelmi kérdés, hanem a katasztrófahelyzet elkerülésének egyetlen záloga.
A kánikula és a tartós csapadékhiány önmagában is extrém kihívás elé állítja a hazai víziközmű-rendszereket, ám a jelenlegi helyzet rámutat a probléma egy sokkal mélyebb, társadalmi és infrastrukturális rétegére is. A DMRV hivatalos tájékoztatása szerint a lakosság egy jelentős része egyszerűen fittyet hányt a hatósági kérésekre, amivel immár százezrek ivóvízellátását és a tűzbiztonságot kockáztatják.
Az önzés ára: Szada elesett, a budai oldal is kritikus helyzetben
A pénteken kihirdetett elsőfokú vízkorlátozás egyértelműen megtiltotta a vezetékes vízzel történő locsolást, az öntözést, a medencék töltését és az autómosást. A szolgáltató arra számított, hogy a szolidaritás és a józan ész enyhíti a hálózatra nehezedő nyomást. A valóság azonban arculcsapásként érte a rendszert: a vízfogyasztás nemhogy csökkent volna, de tovább növekedett.
A felelőtlen vízhasználat első áldozata Szada lett, ahol hétfő reggelre a hálózat túlterhelése miatt teljesen megszűnt a vízszolgáltatás. A krízis azonban nem állt meg a gödöllői járásban. A Duna jobb partján, a magasabban fekvő, jómódú agglomerációs településeken – így Ürömön, Pomázon és Solymáron – is lokális vízhiány alakult ki, konkrét utcák és településrészek maradtak ellátás nélkül.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy hétfőn, egy átlagos munkanapon a fogyasztás még egy nyári hétvégi csúcsot is meghaladott. A vízigény 55 százalékkal magasabb az ilyenkor megszokottnál, amikor normál esetben csak a háztartási és gazdálkodói igényeket kellene kielégíteni.
Miért omlik össze a rendszer?
Az elemzők és szociológusok ezt a jelenséget a közlegelők tragédiájaként írják le. Egyéni szinten sokan úgy gondolkodnak, hogy „az én kis kerti medencém feltöltése vagy a gyepem megmentése nem oszt, nem szoroz”. Amikor azonban egy több százezres agglomerációban tízezrek gondolkodnak így egyszerre, a fizika törvényei azonnal büntetnek.
A rendszer összeomlása nem feltétlenül a víz fizikai hiányát jelenti a mélyben. A probléma a kitermelési és szállítási kapacitás fizikai határa. A szivattyúk csúcsra járatva működnek, de a betáplált vízmennyiséget a lakosság gyorsabban engedi ki a csapokon és a kerti slagokon keresztül, mint ahogy a gravitációs tárolómedencék újra tudnának töltődni. Ha a medencék kiürülnek, a csövekben drasztikusan lecsökken a nyomás, levegőssé válik a hálózat, és beáll a teljes összeomlás. Ennek helyreállítása – a hálózat újbóli feltöltése, nyomás alá helyezése és légtelenítése – nem órákat, hanem napokat vehet igénybe.
Ráadásul a budapesti agglomeráció infrastruktúrája évtizedes lemaradásban van: a csőhálózat átmérőjét és a medencék kapacitását egy sokkal kisebb lakosságszámra méretezték, nem pedig a robbanásszerűen felépült, medencés lakóparkok százezres embertömegére.
Másodfokú riasztás: Már a gazdaság is issza a levét
A DMRV hétvégén hiába kérte a kritikus települések polgármestereit a lakosság széleskörű tájékoztatására, az eredmény elmaradt. Ezért a társaság hétfőn szintet lépett: minden önkormányzattól a másodfokú készültség elrendelését kérte.
Ez a fokozat már sokkal fájdalmasabb, ugyanis a tilalmak innentől kezdve nemcsak a lakosságot, hanem a települések gazdasági szereplőit, vállalkozásait is érintik. A szolgáltató ultimátumszerű közleményben figyelmeztet: a nem létfontosságú vízfogyasztás azonnali és teljes megszüntetése az egyetlen esély arra, hogy jusson víz ivásra, főzésre, a kórházak és idősotthonok működtetésére, valamint a katasztrófavédelem számára a tűzoltáshoz. Ha nem történik azonnali változás, a teljes összeomlás már nem csak fenyegetés, hanem a következő órák elkerülhetetlen valósága lesz.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!