Üvöltözésbe és káoszba fulladt Donald Trump zárt ajtós találkozója a saját szenátoraival.
A novemberi kongresszusi választások előtti legfontosabb kétpárti sikert szabotálta Donald Trump, amikor az utolsó pillanatban lemondta egy történelmi lakhatási törvény ünnepélyes aláírását. Az elnök ehelyett egy republikánus szenátorokkal tartott ebéden vett részt, amely gyorsan személyeskedő, üvöltözésig fajuló vitába torkollott az iráni háborús korlátozások és egy esélytelen választási törvény miatt. Miközben a párt belső törésvonalai nyersen a felszínre törtek, a demokraták elégedetten figyelik, hogyan esnek egymás torkának politikai ellenfeleik a kritikus kampányhajrában.
A Republikánus Párt politikusai szerda délelőtt még arra készültek, hogy a választók előtt bizonyítsák kormányzási képességüket. A színpad már állt, a meghívott vendégek úton voltak, hogy megünnepeljék a megfizethető lakhatásról szóló, nagy kétpárti többséggel elfogadott jogszabályt – amelyet a demokraták is támogattak, hiába tudták, hogy ezzel politikai ellenfeleiknek adnak pontot. Tom Emmer republikánus képviselő még büszkén nyilatkozta, hogy ők egy olyan párt, amely „kormányoz és eredményeket ér el”. Aztán megérkezett Donald Trump, és a Fehér Ház által is „történelminek” nevezett ceremóniát egyetlen mozdulattal söpörte le az asztalról.
Személyes bosszú és az iráni konfliktus árnyéka
A zárt ajtók mögött tartott egyeztetés az elnök és a szenátorok között a beszámolók szerint minden formális keretet áthágott. John Kennedy szenátor szerint Trump tombolt a dühtől, és olyan volt, mint egy „felbőszített gyilkos darázs”. A találkozóról távozó politikusok a szokásos diplomáciai zsargont használva „élénknek” és „feszültnek” írták le az ebédet, Kennedy pedig úgy fogalmazott: az már siker, hogy „senkit sem késeltek meg”.
A robbanást az váltotta ki, hogy a szenátus előző nap – négy republikánus átszavazóval – 50-48 arányban elfogadott egy határozatot, amely a kongresszus engedélyéhez köti az Irán elleni háború folytatását. Trump szerint ezzel a törvényhozók aláásták a tárgyalási pozícióját a Hormuzi-szorosban zajló dróntámadások és katonai adok-kapok közepette.
A vita Bill Cassidy szenátorral torkollott nyílt üvöltözésbe. Miután Cassidy számonkérte az elnökön a közel-keleti katonai célok kudarcát és az iráni békemegállapodás körüli fiaskót, Trump „bolondnak” és „vesztesnek” nevezte a politikust, emlékeztetve őt, hogy elvesztette a republikánus előválasztást egy általa támogatott jelölttel szemben. Cassidy – akinek januárban lejár a mandátuma, így már nincs vesztenivalója – később elismerte, hogy elveszítette a türelmét, de kiemelte, hogy csak Trump hangerejét vette fel.
Egy esélytelen törvény mint politikai túszdráma
Az ügy rávilágít Donald Trump politikai logikájára: a totális lojalitás és a személyes prioritások mindig felülírják az intézményes politikai sikereket. Trump nyomásgyakorlási alapként használja a lakhatási törvényt. Kijelentette: addig nem írja alá az amerikai családoknak szánt csomagot, amíg a szenátus el nem fogadja a SAVE nevű választási törvénytervezetet.
Ez a lépés azonban a politikai realitások teljes tagadása, amit a republikánus szenátorok is nyíltan nehezményeznek.
-
A matematikai képtelenség: A republikánusoknak 53-47-es többségük van a szenátusban, de a törvény elfogadásához eljárásjogi okokból 60 szavazat kellene. Trump a szabályok eltörlését követeli, ám a republikánus vezetés erre nem hajlandó.
-
A belső ellenállás: A törvénynek még a sima többsége sincs meg, mivel több republikánus szenátor is ellenzi azt. Thom Tillis szenátor ki is jelentette: Trump „túszként fogva tart” egy működő törvényt egy olyanért cserébe, ami „soha nem fog átmenni ezen a kongresszuson”.
-
A társadalmi hatás: A SAVE törvény megszüntetné a levélszavazást és szigorú fényképes igazolványokhoz kötné a voksolást. Kritikusok szerint ez egy nem létező problémát (a nem állampolgárok szavazását) kezelne úgy, hogy közben több tízmillió amerikait – köztük hetvenmillió, házasság után nevet változtatott nőt – zárna ki a választásból.
Trump tehát egy elvi, a bázisát hergelő szimbolikus ügyért cserébe feláldozza a kézzelfogható gazdasági eredményeket, amivel közvetlenül nehezíti meg saját pártja dolgát a novemberi választáson.
A demokraták dörzsölik a tenyerüket
Bár a szenátorok az ebéd utáni órákban egy gyors pót-szavazással megpróbálták kiengesztelni az elnököt – elutasítva egy hasonló háborús határozatot, amit Trump azonnal győzelemként hirdetett ki a közösségi médiában –, a politikai kár már megszületett. Az eredeti, Iránt korlátozó határozat ugyanis érvényben maradt, a lakhatási törvény aláírási dátuma pedig a semmibe vész.
A demokraták azonnal lecsapták a magas labdát. Chuck Schumer, a szenátusi demokraták vezetője egészen elképesztőnek nevezte a helyzetet. Úgy fogalmazott: „Még az 53 emberből álló frakciójukat sem tudják irányítani, nemhogy egy több százmilliós országot. Trump elmenekül kevés eredménye egyike elől, amely valóban segíthet az amerikai népnek”. A tét óriási: ha a Republikánus Párt a belső háborúk miatt elveszíti a szenátust novemberben, Trump esetleges újabb elnöksége gyakorlatilag már a nulladik napon megbénul.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!