Miért érdemes beülni a Toy Story 5-re? Nemcsak a gyerekeknek szól.
Harminc évvel azután, hogy Woody először megbillentette a kalapját a mozivásznon, a Pixar újra nyeregbe pattant. A Toy Story 5 június 18-án került a hazai mozikba magyar szinkronnal, és bár egy ötödik rész kapcsán jogos a kérdés, hogy van-e még mit mesélni, ez a film talál egy olyan témát, ami minden korábbinál közelebb van a mai gyerekszobákhoz.
Miről szól valójában?
A korábbi részek ellenfelei többnyire más játékok, elveszett dobozok vagy a padlás voltak. Most az ellenfél sokkal ismerősebb: a technológia. Bonnie kap egy tabletet — a Lilypad nevű, béka formájú, mesterséges intelligenciával felszerelt kütyüt —, amely azonnal magához láncolja a gyerek figyelmét. Woodynak, Buzznak, Jessie-nek és a bandának pedig hirtelen nem egy gonosz játékkal, hanem a képernyő végtelen vonzerejével kell felvennie a versenyt.
A rendező Andrew Stanton — a Toy Story-univerzum egyik alapító figurája — nyíltan kimondta: a film tükröt akar tartani a mai, folyamatosan görgető világ elé. A 102 perces mozi a Pixar 31. egész estés filmje, és visszahozza a klasszikus hangokat is, miközben új karakterekkel bővül (köztük Conan O’Brien Smarty Pants szerepében).
Miért több ez egy szokásos folytatásnál?
Itt érdemes őszintének lenni: a Toy Story 5 nem forgatja fel a műfajt, és nem is akarja. Amit viszont csinál, azt magabiztosan teszi. A nemzetközi kritikák a sorozat régi formájához való visszatérésként írják le (a Deadline kifejezetten telitalálatnak nevezi), és a hazai vélemények is hasonlóak — a port.hu kritikusa szerint a széria visszatért a csúcsformájához.
De a film valódi súlyát nem a poénok vagy a látvány adják, hanem a kérdés, amit feltesz: mi történik, ha egy gyerek már nem a játékaival szeret játszani? Ez nem egy kitalált, mesebeli probléma. Ez ott van minden magyar család nappalijában, ahol a szülő próbálja letenni a gyerek kezéből a tabletet vacsora előtt. A Pixar éppen abban erős, hogy a felnőttek számára is mond valamit a gyerekeknek szóló történet alatt — és ezúttal pont arról a feszültségről beszél, amit minden mai szülő a saját bőrén érez.
Kinek érdemes beülnie?
Családoknak gyerekekkel. A film PG-besorolású, nem ijesztő, magyar szinkronnal megy — a klasszikus Toy Story-élmény, csak egy nagyon mai csavarral.
Felnőtteknek, akik az eredetin nőttek fel. Aki 1995-ben látta az első részt, az ma a harmincas éveiben jár. Ez a film nekik is szól: a búcsú, az elengedés és a változás témái végigvonulnak rajta.
Mindenkinek, aki szeret a mozi után még beszélgetni egyet. Itt jön a film legnagyobb haszna magyar szemmel: tökéletes ürügy arra, hogy a gyerekkel — vagy magunkban — őszintén végiggondoljuk, mennyi időt vesz el a képernyő abból, amit régen a játék töltött ki.
A Toy Story 5 nem azért jó film, mert minden idők legnagyobb mozieseménye lenne. Azért érdemes beülni rá, mert pontosan arról a csatáról szól, amit a legtöbb magyar szülő naponta megvív otthon — és ezt szokás szerint humorral, érzelemmel és egy kis szívfájdítóan igaz tanulsággal teszi. Ritka, hogy egy nyári családi mozi egyben jó beszélgetésindító is legyen. Ez az.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!