Erre nem számított a Karmelita: a saját szavazói hagyták ott Orbán Viktort a legfontosabb pillanatban.
Alig 28 nappal az áprilisi sorsdöntő választások előtt a kormánypártnak egyetlen célja volt március 15-én: egy mindent elsöprő, energiától duzzadó erődemonstrációval megmutatni, hogy továbbra is ők uralják a politikai teret. A percről percre tudósítások és a helyszíni beszámolók alapján azonban a Békemenet épp az ellenkezőjét bizonyította. A gépszíj ledobta magát: egy fáradt miniszterelnököt, egy fásultan, csendben vonuló tömeget és egy lendületét vesztett kampányt láthattunk. Ha ez volt a Fidesz utolsó nagy dobása, akkor nagyon úgy fest, hogy az áprilisi választás már a célegyenes előtt eldőlt.
A fáradtság egyértelmű jelei a Kossuth téren
A kormánypárti rendezvényen minden a megszokott, kötelező köröket hozta, de valami hiányzott, ami eddig mindig megvolt: a tűz és a hit. Ezt a helyszíni események is feketén-fehéren alátámasztják.
Csendes, unott vonulás: Hiába szólt a színpadról a „Harc, harc és győzni fogunk” jelszó, a tömeg ezt láthatóan nem vette át. A beszámolók szerint a menet elején még elénekeltek egy Kossuth-nótát, de a lelkesedés hamar elhalt, és a résztvevők legnagyobb része már néma csendben, fásultan sétálta le a távot a Parlamentig.
Félórás, erőtlen Orbán-beszéd: A korábbi, hosszan tartó, nagy ívű szónoklatok helyett a miniszterelnök ezúttal egy meglepően rövid, alig félórás beszédet mondott. A mondanivaló kimerült a már jól ismert ukránozós, brüsszelezős panelekben, ami már a saját tábort sem tudta igazán felvillanyozni.
Azonnali menekülés a térről: A legárulkodóbb pillanat az volt, ami a beszéd után (illetve már közben) történt. A tömeg nem maradt ünnepelni vagy skandálni: amint Orbán Viktor befejezte, az emberek azonnal, szinte menekülésszerűen elindultak a metró, a villamosok és a Nagykörút felé. Ez nem egy győzelemre készülő, fanatizált tábor viselkedése, hanem egy kötelezően letudott, kipipált feladaté.
Rendszerváltó hangulat
A Fidesz fáradtsága önmagában is intő jel lenne a kormánypárt számára, de a helyzetüket a brutális kontraszt teszi igazán reménytelenné. Miközben a Békemenet az apátia jeleit mutatta, a Deák térről induló alternatív (Tisza) meneten egyértelmű rendszerváltó hangulat uralkodott.
Nemcsak a helyszíni tömeg mérete és energiája volt összehasonlíthatatlan, de az online figyelem is beszédes adatokat hozott: miközben a miniszterelnök ünnepi beszédét kevesebb mint tízezren követték élőben a Facebookon, a másik tábor közvetítését ugyanabban a pillanatban több mint negyvenezren nézték.
Eldőlni látszik az áprilisi csata
A politika a lendület (momentum) műfaja. Az április 12-i választásokhoz közeledve a március 15-i események világos képet festettek az erőviszonyokról. A kormánypárti gépezet, bár logisztikailag még képes buszokkal felhordani az embereket a fővárosba, a lelkesedést és az energiát már nem tudja megvásárolni. Az unottan végighallgatott, rövid beszéd és a gyorsan oszló tömeg egy kimerült rendszer tünete. Ezzel szemben a másik oldalon valós, organikus erő mozdult meg.
Ha a választásokat az dönti el, hogy melyik tábor hisz jobban a saját győzelmében, akkor a zászló jelenleg nagyon nem a Fidesznek áll.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!