Egy 20 éves fiú meghalt. Élete tragikus hirtelenséggel véget ért. Az iskola megosztotta a lesújtó gyászhírt a közösségi oldalon. A méltóságteljes búcsú helyett azonban valami egészen gyomorforgató történt. A kommentszekciót pillanatok alatt elárasztották a kegyeletsértő kérdések.
Ez a látvány mélyen elszomorító és felháborító egyszerre. Olyanok ezek a kommentelők, mint a dögkeselyűk. Nem a részvét vezérli őket a billentyűzet előtt. Kizárólag a pletykaéhségüket akarják azonnal csillapítani. Egy fiatal élet elvesztése számukra csak egy újabb szenzáció.
Alig telt el pár perc a tragikus bejegyzés közzététele óta. A részvétnyilvánítások közé azonnal beférkőzött a morbid kíváncsiskodás. „Lehet tudni, mi történt?” – kérdezik egymás után az idegenek. Mintha bármi közük lenne a család legmélyebb fájdalmához.
A legfelháborítóbb jelenet azonban még csak ezután következett. Valaki felajánlotta, hogy privát üzenetben megírja a részleteket. Erre valóságos láncreakció indult el a poszt alatt. „Nekem is megírod?” „Én is tudni akarom!” – záporoztak a kérések.
Úgy csaptak le a tragédiára, mint tyúk a takonyra. Ez nem együttérzés. A tragédia híre csak egy eszköz az unalom elűzésére. Senki nem gondol bele, mit érezhetnek most a hozzátartozók.
Képzeljük el a gyászoló szülőket ebben a helyzetben. Megnyitják az oldalt, és ezt a kegyeletsértő cirkuszt látják. Idegenek marakodnak a halál okán a nyilvánosság előtt. Ez a viselkedés minden alapvető emberi normát sárba tipor.
A közösségi média sajnos sokakból kiölte a tapintatot. A képernyő mögé bújva elfelejtik az emberi méltóságot. A pletyka fontossá vált, a tisztelet pedig teljesen elfogyott. Az internet népe sokszor nem ismer határt a gyászban sem.
Egy halálhír nem fórum a vad találgatásokra. Nem itt kell kielégíteni a sötét kíváncsiságunkat. Ha nem tudunk csendben maradni, inkább ne írjunk semmit. A családnak nyugalomra és őszinte tiszteletre lenne szüksége.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!