A Balzac ifjúsági médium néhány diákja úgy döntött, hogy nem a TikTokon vitatja meg a politikát, hanem kimegy a békemenetre, mikrofont és kamerát visz, és megkérdez pár embert. Egy idős hölgyet kérdeztek, aki egyszer csak megkérdezte: „Melyik oldalon állnak?”
A fiatalok feleltek: „A Balzactól jöttünk, független médium vagyunk.” A körülöttük állók ekkor egyszerre kezdtek kórusban kiabálni: „Olyan nincs!”
És tényleg. Az ő világukban nincs. Nincs független újság, nincs önálló gondolat, nincs kérdés, amit nem a pártközpont fogalmazott meg előre. Ott csak hűség van – és hangos lojalitás.
A Fidesz holdudvarában évek óta természetes, hogy minden médium valamilyen „oldalhoz” tartozik. Aki nem kormánybarát, az automatikusan ellenség. A függetlenség már nem létező kategória, hanem gyanús álca. Mintha a valóság csak kétféle lehetne: narancsszínű vagy áruló.
Aztán jött a következő lecke. A fideszes hölgy elkezdte tanítani a fiatalokat arról, hogy „nekik minden ingyen van”.
„Észre kellene venni, hogy miért jobb. Mennyi mindent kaptok ti ingyen. Ingyen! Ezt kellene már észbe… és mi mit kaptunk annak idején? Mi semmit nem kaptunk! Mindenért fizetni kellett. Most minden ingyen van!”
@balzac.ujsag #bekemenet #balzacujsag #poltics #foryoupage❤️❤️ #magyarpolitika
A baj csak az, hogy amit a fideszes idős hölgy állít, nem igaz. Ma egy átlagos magyar családnak egy iskolakezdés több tízezer forint. Tankönyv, tornacipő, füzet, osztálypénz, stb. . A kormány közben Romániában élő magyar diákoknak 100 ezer forint támogatást oszt, a magyarországi diákok ebből semmit sem kapnak. Hol van tehát az a „minden ingyen”?
Nem beszélve arról, ha valaki vidéken él, de tovább szeretne tanulni. Esélye nincs kivenni egy albérletet, ha nem veszik fel kollégiumba, és nem felső-középosztálybeli szülei vannak.
A fiatalok hallgattak, mert mit is mondhattak volna? Nem lehet vitázni azzal, aki egy másik valóságban él. A békemenet közönségének nagy része már nem is próbál meggyőzni senkit. Ők hisznek. A képernyőn látott narratívában, a gonosz Brüsszelben, a megmentő miniszterelnökben és az „ellenséges” független médiában.
A Balzac diákjai viszont azért mentek oda, hogy kérdezzenek, és pontosan ez az, amit ebben az országban a legnehezebb megtenni. Mert a kérdés – főleg, ha őszinte – mindig veszélyes.
Ez a rövid párbeszéd több volt, mint egy kínos jelenet. Tünet. Egy generációs törésvonal, ahol az egyik oldal a tévéből tanulja, mit kell gondolni, a másik pedig a valóságot próbálja megérteni. Az egyik szajkózza, hogy „minden ingyen van”, a másik tudja, hogy még a reménynek is ára van.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj. Kövess minket a Facebookon is!