„Ha tudnák az emberek, miből lesz az a tészta, amit otthon főznek, lehet, hogy inkább kenyeret ennének” – mondta egy vidéki tésztagyárban dolgozó férfi. A férfi névtelenséget kért, így az Ellenszélen biztosítva neki az anonimitást, „Lászlónak” nevezzük a továbbiakban.
A gyár, méretét tekintve közepesnek mondható, termékei ott vannak több bolt polcán. Ami a csomagoláson „házi jellegű tojásos tészta”, az a valóságban gyakran csak a marketingosztály fantáziája – tudtuk meg Lászlótól.
Nem a tészta receptjével csalnak
A dolgozó szerint sok üzemben nem a recepttel csalnak, hanem az arányokkal. „Papíron ott van a tojás, de az arányt a minimumra viszik, mert a tojás drága. A liszt sem mindig a minőség, amit ráírnak – keverik, hogy olcsóbb legyen” – meséli keserűen.
A tészták állaga is árulkodó. Az igazi házi tészta főzés közben tartja magát, nem ragad, nem lesz csiriz. De amit ma sok boltban kapni, az vagy összetapad az edény falán, vagy teljesen szétfő. „Ez nem a háziasszony hibája” – mondja forrásunk. „A gyárban sietni kell, a szárítás gyorsított módban megy, hogy többet lehessen gyártani. Csak az a baj, hogy a tészta ettől elveszti az ízét, az állagát, mindenét.”
„A legérdekesebb, hogy ugyanazokat az alapanyagokat – lisztet, tojást, vizet – használjuk, mint Olaszországban. Ott mégis más az eredmény. Miért? Mert ott a társadalomnak van igénye a minőségre, és a gyártók ezt tudják. Nálunk meg elég, ha sárga, kemény és olcsó. Mi itt a gyárban is érezzük, hogy amit csinálunk, az nem igazi tészta. De amíg megveszik, addig gyártjuk” – mondja László.
A boltok polcain tehát nemcsak a tészták között van különbség, hanem abban is, hogy mit nézünk el a gyártóknak. Olaszországban a fogyasztó diktál és az ország tradicionálisan tésztakedvelő társadalma, nálunk a profit.
Milyen az igazán jó gyári tészta?
„A jó tésztánál minden a liszten és a szárításon múlik” – mondja a dolgozó. Hozzáteszi: a minőségi gyárban a durumbúzát külön őrlik, a tojást frissen, pasztőrözve adagolják, nem porból. A gyúrás lassabb, a szárítás több órás, alacsony hőmérsékleten történik. Ettől lesz rugalmas, illatos, aranyszínű. Ilyenből Olaszországban is sok van, csak ott megfizetik. Nálunk viszont idő sincs rá, mert a gyártásnál az a fő cél, hogy minél több jöjjön le a szalagról, minél olcsóbban.”
Korábban arról is írtunk, hogy tényleg vizezik-e a húst a boltokban. Erről itt olvashatsz bővebben. Jó receptekért pedig az EllenLábas-csatornát ajánljuk.