Wegera, „a kommunikátor” egy indulatos bejegyzésben védelmébe vette a Szent János Kórház korábbi orvosát. A doktornőt védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberöléssel gyanúsítják. Letartóztatását szeptember közepéig meghosszabbították.
Wegera szerint az orvos nem gyilkos, hanem olyan ember, aki megszüntette egy végstádiumos beteg szenvedését. Ez erkölcsi álláspontként érthető, azonban nem helyettesíti a büntetőjogi vizsgálatot.
„Az én szememben egy NAGYBETŰS EMBER a képről kitakart doktornő, aki átsegítette idős, végstádiumos betegét a túlvilágra. Hol élünk? Komolyan kérdezem???
Micsoda dogmatikus, bárgyú érzéketlenség, hitelméleti szinten kezelni emberi szenvedések, kínlódások kérdéskörét???
Vérlázító, ahogyan a mainstream médiák, szinte, mind kivétel nélkül, közönséges gyilkosnak titulálnak egy olyan embert, aki doktornőként nem hagyta pokoli kínok között meghalni embertársát!”
A doktornőre, a hatályos jogszabályok szerint életfogytig tartó szabadságvesztés várhat.
Ráadásul a nyilvánosság jelenleg kevés ellenőrzött részletet ismer. Nem tudjuk bizonyított tényként, pontosan mi történt a kórházban. Azt sem lehet kijelenteni, hogy a beteg kérésére végrehajtott eutanáziáról volt szó. Erről majd a nyomozás, később pedig szükség esetén a bíróság dönthet.
A sajtó ugyanakkor nem mondhatja ki előre a bűnösséget. A „gyilkos” megjelölés jogerős ítélet előtt pontatlan és felelőtlen. Ugyanez igaz a hőssé avatásra is, hiszen annak ténybeli alapjai sem tisztázottak.
Az eutanázia támogatása ettől különálló társadalmi és politikai kérdés. Lehet érvelni a méltó halál törvényes lehetősége mellett. Karsai Dániel küzdelme megmutatta, milyen súlyos emberi dilemmákat teremt a jelenlegi szabályozás. Az eutanáziáról indult korábbi politikai vita szintén bizonyította, hogy társadalmi párbeszédre van szükség.
A hatályos magyar jog azonban nem engedélyezi az aktív eutanáziát. Más ember életének szándékos kioltását a Büntető Törvénykönyv emberölésként rendeli büntetni. Védekezésre képtelen sértett esetén a büntetés tíztől húsz évig terjedhet, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés lehet.
Orvosként számolnia kellett azzal, hogy az aktív közreműködés büntetőjogi következményekkel járhat. Az együttérzés ezért önmagában nem szünteti meg egy cselekmény jogellenességét. A nemesnek gondolt indíték sem írhatja felül automatikusan a törvényt.
Wegera felvetése tehát rossz helyen kever össze két fontos vitát. Az egyik arról szól, változzon-e meg az eutanázia szabályozása. A másik arról, történt-e bűncselekmény a jelenlegi törvények alapján.
Az első kérdésben lehet népszavazást, parlamenti vitát vagy jogalkotási változást követelni. A másodikban viszont bizonyítékok, szakértők és bírósági garanciák alapján kell dönteni. Addig az orvosnőt megilleti az ártatlanság vélelme, de a hatályos jogot sem lehet érzelmi alapon félretenni.
Te mit gondolsz erről? Mondd el a Facebook-oldalunkon!