Svájci indexálás: miért lenne fontos, és miért szüntette meg a magyar kormány?
A nyugdíjak értékállóságának biztosítása alapvető társadalompolitikai kérdés. A jelenlegi tisztán inflációkövető nyugdíjemelési rendszer egyre gyakrabban kerül kritikák kereszttüzébe, mivel hosszú távon elszakíthatja a nyugdíjak vásárlóértékét a dolgozók bérszínvonalától. Korábban Magyarország is alkalmazott egy igazságosabbnak tartott módszert: a svájci indexálást. Ezt azonban a 2010 után hatalomra került Fidesz-kormány megszüntette. De pontosan mi is ez a rendszer, és milyen előnyöket kínálna ma?
Mi az a svájci indexálás?
A svájci indexálás egy vegyes nyugdíjemelési módszer. Lényege, hogy a nyugdíjak évenkénti növelése nemcsak az inflációhoz igazodik, hanem figyelembe veszi a bérek átlagos növekedését is. A két tényezőt egyenlő arányban súlyozza:
Nyugdíjemelés (%) = 50% infláció + 50% béremelkedés
Ezáltal a nyugdíjak nemcsak az áremelkedések ellen védenek, hanem a gazdasági növekedésből is részesítik a nyugdíjasokat.
Svájc után több közép- és kelet-európai ország – mint például Bulgária, Csehország vagy Litvánia – is alkalmazza ezt a rendszert.
Magyarországon 1991 és 2008 között használták a svájci indexálást, amelyet sok szakértő az egyik legkiegyensúlyozottabb megoldásnak tart. A 2009-es gazdasági válság hatására azonban felfüggesztették. Majd 2011-ben – a második Orbán-kormány döntéseként – teljes egészében megszüntették, és áttértek a jelenleg is alkalmazott tisztán inflációkövető indexálásra.
Miért szüntette meg a Fidesz a svájci indexálást?
A hivatalos indoklás szerint a svájci indexálás fenntartása hosszú távon túl nagy költségvetési terhet jelentett volna. Az akkori kormányzati álláspont úgy szólt, hogy a gazdasági válság utáni konszolidáció, a közpénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében szükség van a nyugdíjemelések „fegyelmezésére”, amit a tisztán inflációkövető modell jobban biztosít.
A Fidesz-kormány tehát 2011-ben törvényi szinten végleg eltörölte a svájci indexálást, és rögzítette, hogy a nyugdíjak kizárólag az éves inflációhoz igazodva emelkednek. Ez a szabályozás a mai napig érvényben van.
Mit veszítettek ezzel a nyugdíjasok?
A szakmai elemzések szerint a svájci indexálás eltörlése hosszú távon érezhető reálveszteséget okozott a nyugdíjasoknak. A Bankmonitor 2024-es számítása szerint például, ha 2011-ben nem vezették volna ki a rendszert, akkor az átlagnyugdíj ma körülbelül 38 ezer forinttal lenne magasabb. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 224 ezer forintos átlagnyugdíj helyett közel 262 ezer forintot kaphatnának havonta a nyugdíjasok.
Ennek oka, hogy a bérek az elmúlt évtizedben jellemzően gyorsabban nőttek, mint az infláció. A tisztán inflációalapú nyugdíjemelés viszont ezt a gazdasági növekedést teljesen figyelmen kívül hagyta.
Miért lenne hasznos a svájci indexálás visszavezetése?
A rendszer előnyeit a szakértők évek óta hangsúlyozzák. A svájci indexálás elősegítené:
-
a nyugdíjak relatív értékének megőrzését,
-
az időskori szegénység mérséklését,
-
a társadalmi leszakadás csökkentését,
-
a generációk közötti társadalmi szerződés fenntartását.
Ráadásul egy átlátható, automatizált képleten alapuló rendszer kiszámíthatóbbá tenné a nyugdíjrendszert, ami a jelenlegi inflációkövető modellnél bizonytalanabb és kiszolgáltatottabb a politikai döntéseknek.
A svájci indexálás megszüntetése 2011-ben a Fidesz-kormány részéről tudatos gazdaságpolitikai döntés volt, amely a költségvetési kiadások féken tartását célozta. Azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján világos: a kizárólag inflációkövető rendszer fokozatosan elszakítja a nyugdíjakat a bérek növekedésétől, hozzájárulva az időskori szegénység növekedéséhez.
A kérdés nyitott: a jövő nyugdíjpolitikája mer-e újra társadalmi igazságosságot szolgáló, gazdasági növekedést is figyelembe vevő megoldások felé fordulni?
Ha a jelenlegi inflációs alapú modell fennmarad, a nyugdíjasok további reáljövedelem-veszteséggel és relatív elszegényedéssel kénytelenek számolni a következő években.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!