Mikortól számít problémásnak az alkoholfogyasztás? – Tanulságok Szabó Győző vallomásából.
Az alkoholfogyasztás kérdése szinte mindenkit érint valamilyen módon – akár személyesen, akár a környezetünkben. Magyarországon különösen nehéz meghúzni a határt a „még elfogadható” és a „már veszélyes” alkoholfogyasztás között, hiszen a kulturális berögződések miatt sokan hajlamosak alábecsülni a problémát. Pedig a függőség gyakran nem hirtelen alakul ki, hanem hosszú évek alatt, észrevétlenül lopózik be a mindennapokba.
Erre hívja fel a figyelmet Szabó Győző is, aki nemrégiben őszintén beszélt arról, hogyan vált számára rutinná az alkoholfogyasztás. A népszerű színész vallomása azért is figyelemre méltó, mert hiteles példát mutat arra, milyen nehéz beismerni, ha baj van – és hogy a felismerés önmagában már egy fontos lépés a változás felé.
Szabó Győző saját bevallása szerint hosszú ideig nem érezte problémásnak azt, hogy esténként szüksége volt valamilyen alkoholos italra a megnyugváshoz. Egy pohár bor, egy korsó sör, néha egy kis rum – mindez számára csak az esti rutin része volt, amely segített levezetni a nap feszültségeit. Mégis, egy idő után feltűnt neki, hogy ez a „kell valami a nap végére” érzés egyre sűrűbben jelentkezik, és egyre természetesebbé válik.
A felismerésben barátja, Zacher Gábor toxikológus is segített, aki őszintén figyelmeztette:
ha valakinek naponta szüksége van alkoholra a lelki egyensúlya fenntartásához, az már önmagában figyelmeztető jel. Ez akkor is igaz, ha a fogyasztott mennyiség nem tűnik soknak.
A rendszeresség és a lelki függőség kialakulása ugyanis nem a mennyiségtől, hanem a fogyasztás mögött meghúzódó motivációtól függ. Ha az alkohol eszközzé válik a feszültség oldására vagy a megnyugvás elérésére, már elindultunk egy olyan úton, amely később könnyen kontrollvesztéshez vezethet.
De vajon hol húzódik pontosan a határ?
A szakértők szerint az úgynevezett szociális ivás – vagyis az alkalmi, ritka és kis mennyiségű alkoholfogyasztás – még nem jelent problémát. Ide tartozik például az, ha valaki évente néhány alkalommal, társaságban, jellemzően ünnepi vagy különleges eseményeken iszik meg 1-2 italnyi alkoholt. Ebben az esetben nem alakul ki tolerancia, vagyis az illető nem szokik hozzá a rendszeres alkoholbevitelhez, és nem érzi úgy, hogy a hétköznapok során is szüksége lenne rá.
Más a helyzet azonban akkor, ha az alkoholfogyasztás rendszeressé válik. Sokan nem tekintenek problémaként arra, ha esténként egy pohár borral zárják a napot, pedig ez már a lelki függőség kialakulásának előszobája lehet. Az agy ilyenkor azt tanulja meg, hogy a megnyugvást és a feszültségoldást az alkohol biztosítja. Idővel az is jellemzővé válik, hogy ugyanaz a mennyiség már nem elég – a toleranciaszint emelkedik, így a hatás eléréséhez egyre többet és gyakrabban iszunk.
A szakértők figyelmeztetnek: a rendszeres, heti több alkalommal történő ivás már a kóros ivási szakasz kezdetét jelentheti. Ez egy olyan periódus, amely alatt az alkoholfogyasztás észrevétlenül válik a mindennapok szerves részévé. Bár kívülről még nem feltűnő, a folyamat belül már zajlik: kialakul a pszichés függőség, amit a testi függőség követhet.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy férfiaknál ez a folyamat gyakran 10-15 év alatt vezet komoly függőséghez, nőknél a lejtő jellemzően gyorsabb, 5-8 év is elegendő lehet. Természetesen ez nagyban függ az öröklött hajlamtól, a személyiségjegyektől, a környezeti mintáktól és az egyéni élethelyzettől.
Szabó Győző történetének tanulsága tehát egyértelmű: ha valaki felismeri magában, hogy az alkohol már nem csupán alkalmi örömforrás, hanem a hétköznapokban is szerephez jut, fontos, hogy mielőbb szakértői segítséget kérjen. A színész számára az anonim önsegítő csoportok jelentették a kiutat, ahol hasonló problémákkal küzdő emberekkel oszthatta meg tapasztalatait. Ez a közösségi támogatás sokaknak jelent erőt a változáshoz, hiszen ilyenkor tudatosulhat: a problémánk nem egyedi, és a változtatáshoz nem kell egyedül végigmennünk az úton.
A legfontosabb tanács tehát az, hogy ne a mennyiséget figyeljük elsősorban, hanem a mögöttes motivációt és a rendszerességet. Ha bármilyen feszültséget, lelki terhet rendszeresen alkohollal próbálunk oldani, érdemes elgondolkodni: tényleg a megfelelő eszközt választjuk? Mert az alkoholfogyasztás határai nem ott húzódnak, ahol a legtöbben gondolják – a probléma sokszor már akkor elkezdődik, amikor még azt hisszük, kézben tartjuk a dolgokat.
A megelőzés mindig egyszerűbb és kevésbé fájdalmas, mint a már kialakult függőség kezelése. Ahogy Szabó Győző példája is mutatja, a felismeréshez és a segítségkéréshez nem gyengeség, hanem bátorság kell. És ez a bátorság lehet az első lépés egy tisztább, egészségesebb élet felé.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!