Amikor egy bántalmazott gyermek felnő, és végre megszólal, a legrosszabb, amit tehetünk, ha őt kérdőjelezzük meg. „Anyád hol volt?” – kérdezték Ciorogar Cosmint, miután nyilvánosság elé állt, és elmesélte, mit élt át Böjte Csaba gyermekotthonaiban. De ez nemcsak az ő története – ez sok száz túlélő közös múltja.
Cosmin Cirogar bejegyzését változtatás nélkül közöljük: (A fiú posztját mostanra több ezren osztják a közösségi médiában, nem véletlenül).
„Anyád hol volt?”
A kérdés akkor hangzott el, miután kiálltam a nyilvánosság elé, és elmondtam, mit éltünk át Böjte Csaba gyermekotthonaiban.
De amit megosztottam, az nemcsak az én történetem – ez a mi igazságunk, túlélőké . A mi gyerekkorunk, amit elvettek tőlünk.
Ezt a posztot nem a sajnálatért írom, hanem azért, hogy aki eddig nem értette, most megértse: a gyermekotthon nem menedék volt, hanem sokunknak maga a pokol. És itt az ideje, hogy ne az áldozatokat kérdőjelezzék meg, hanem azokat, akik lehetővé tették ezeket a borzalmakat.
Amikor azt kérdezik, „hol volt az anyád?”, én válaszolok szívesen ;
Az én anyám ott volt, amikor apám meghalt, és öt gyermekkel maradt egyedül. Ott volt, amikor a rokonok elvették a fejünk fölül a házat. Ott volt, amikor az utolsó reményét is belénk fektette, és beadott minket az otthonba, mert azt hitte, hogy ott jobb lesz . Nem azért, mert le akart mondani rólunk, hanem mert bízott. Bízott egy rendszerben, amely azt ígérte, segít.
De most hadd kérdezzem meg én is – Böjte Csabától:
Hol tetszett lenni, amikor Méhesi Evelin, egy „nevelő”, egy 2-3 éves kisgyermeket az ajtófélfára rakott, és az ajtót jobbra-balra rángatta a gyerekkel együtt, mondván: „Tanulja meg, hogy nem szabad bepisilni”? Hol tetszett lenni, amikor a szaros bugyit a gyermek arcába húzta, a fejét a WC-kagylóba nyomta, lehúzta a vizet, és végül az ágy lécével ütötte a testét véresre ?
Hol tetszett lenni, amikor Lengyel Kata olyan brutálisan vert meg minket, hogy kék, zöld és lila foltok borították a testünket, hogy fájt le ülni is vagy be feküdni az ágyba ?
Hol tetszett lenni, amikor a férje, Lengyel János – a szovátai házvezető – lefeküdt a rábízott, alig 15 éves Monikával?
Hol tetszett lenni, amikor Nagy István úgy megütött egy kisfiút, hogy annak leszakadt a füle?
Soroljam még a kérdéseket .. ?
Az én édesanyám nem volt hatalmi pozícióban. Nem volt alapítványi vezető, nem volt a nyilvánosság középpontjában. Ő csak egy anya volt, aki hitt abban, hogy a gyerekei jobb jövőt kaphatnak , mint amit ő tudna biztosítani . Nem tudta, mi történik velünk a zárt ajtók mögött – mert mi nem mondhattuk el , rettegésben éltünk a Szovátai gyermekotthonban .
Én azért lettem az, aki ma vagyok, mert gyerekként nem védtek meg bennünket azok akiknek ez lett volna a feladatuk . Mert nem lehetett hangunk ,mert akkor jött a következő pofon . Nem volt, aki közbelépjen, aki megállítsa a kezeket, amelyek ütöttek bennünket védtelen gyermekeket .
Ezért ma már kiállok. Mert nekem , nekünk nem volt gyerekkorunk. És ha valaki kérdezni akar, tegye fel a valódi kérdéseket:
Böjte Csaba, hol volt, amikor ezek megtörténtek? Miért nem védte meg azokat a gyerekeket, akik rá voltak bízva? Miért vannak még mindig a rendszerben azok, akik ütötték, megalázták, meggyalázták a gyermekeket, jelen esetben a Szovátai gyermekotthonban még ott tevékenykedő Nagy István nevelőnek nem nevezhető inkább kisgyerekeken uralkodó diktátor ?
Túlélőként és emberi jogi aktivistaként csak egy dolgot kérdezek:
Vajon Böjte Csaba valaha is ki fog állni a nyilvánosság elé, és válaszol ezekre a kérdésekre?
Vagy továbbra is hallgat, mentegetőzik, és hagyja, hogy a bántalmazott gyerekek hangját mások próbálják elfojtani – gúnyos kérdésekkel, mint az „Anyád hol volt?” – zárja sorait Ciorogar Cosmin.
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Kövess minket a Google Hírekben is, hogy megkapd a legfrissebb tartalmainkat!