Ügyfélkapu: Konok Péter írása új nézőpontot kínál a digitális világunkról.
Konok Péter nemrég közzétett írása nagy visszhangot váltott ki a közösségi médiában. A Facebookon megosztott bejegyzése az Ügyfélkapu+ regisztráció kapcsán született. Miközben humoros stílusban mutatja be az új digitális lehetőségeket, mélyebb kérdéseket is feszeget a digitális szolgáltatások árnyoldalairól.
Írásában Konok rámutat arra, hogy bár a regisztráció folyamata valóban egyszerű és gyors volt, ez csupán a kezdet. Szarkasztikus hangnemben sorolja fel, milyen adatokat osztunk meg önként és milyen módon használják ezeket az információkat különböző szereplők. Legyen itt szó techcégekről, hirdetőkről vagy akár az állami szervekről.
Írása tökéletes példája annak, hogy
a technológiai fejlődés, bár kényelmesebbé teszi az életünket, egyúttal felveti az adatvédelem, a magánszféra és a digitális kontroll kérdését is.
Konok Péter írása:
„Zökkenőmentesen regisztráltam az Ügyfélkapu+-ra. Tényleg, tök jó, semmi gebasz, három perc volt az egész.
Most már van még egy alkalmazás a telefonomon, ami figyelheti, hogy milyen aranyérkrémet ír fel nekem az orvos (ha felír, ez csak egy példa), azt mikor tudom hó elején kiváltani, milyen autó után fizetek biztosítást, mennyi a bónuszom és a máluszom, hol lakom és hol nem lakom, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg;
az alkalmazásban elhelyezhetnek némi személyemre szabott reklámot (jobb, drágább aranyérkenőcsökről, biztosabb biztosításokról és megfelelőbb álmokról, valamint társkeresők szolgáltatásait, ahol álmaimat megértőbb partnerekre lelhetek), és kényelmesebben intézhetek olyan dolgokat, amiket egyáltalán nem akarok elintézni, fizethetek be olyan adókat, dézsmákat, harácsokat, illetékeket, amiket a legkevésbé sem szeretnék befizetni, gyorsabban kaphatok felszólításokat, ha nem intézek és nem fizetek, büntetéseket, mikor rossz voltam;
de mégis, milyen jó nekem, hálás lehetek, hogy az adataimat használók, feldolgozók, kitermelők és szortírozók, profilozók és megemésztők megvédenek azoktól, akik rajtuk kívül, a techcégeken, a bigdata-elemzőkön, a hirdetőkön, a bankokon, a szolgáltatókon és az államon, valamint Nyuszi rokonain, barátain és üzletfelein kívül az adataimmal aljas indokból visszaélni akarnának; és én itt örvendezem, hogy milyen kis könnyű volt ez a regisztráció, visszaadta a pöttyös labdámat, mint Lenin elvtárs a kis proletárgyerekeknek, pedig akár közibém is lövethetett volna;
és ezt az egészet kiteszem ide a Facebookra, ami megrostálja, megcsócsálja, csomagolja, továbbértékesíti önfeledt ügyfélplusszos hálámat és örömömet, jön is mindjárt valami az aranyárfolyamokról (mert kicsit még diszlexiás a szentem), de nagy nap ez nekem, beléptem a plusszügyfelek VIP-mennyországába, jövőre veletek ugyanitt, mikor majd Digitális Állampolgárrá nemesedem, csupa nullává és egyessé, az lesz az igazán szép; hacsak addig a sírba nem visz az a nagy, aritmiásan repeső, háládatos szívem.”