Egy Facebook-poszt váratlan vitát robbantott ki a egy szülőket tömörítő csoportban. A szülők egymásnak estek egy parttalan vitában, amelynek központi kérdése, hogy szükséges-e, hogy egy 6. osztályos gyermek teljes egészében megtanulja Arany János A Walesi bárdok című 31 versszakos művét?
A posztíró véleménye szerint ez túlzott terhelést jelent, különösen egy olyan korban, amikor a gyerekek tudása szerinte egyre felületesebbé válik.
Mit mondanak a szülők, és mi a parázsvita tárgya?
Élesen reagáltak a kommentelők a posztra. Egyikük például ezt írta:
„Érdekes, a Walesi bárdok nekünk is meg kellett tanulni, még sok más verset is, de nem nyomorodtam meg. Ez mondvacsinált probléma.”
Rögtön erre a válasz:
A válaszok között azonban voltak olyanok is, akik szintén túlzásnak tartották a teljes mű elsajátítását:
„Miért ne lehetne csak foglalkozni vele, mint irodalmi művel, és a memoritert a gyerekek világnézetéhez közelebb álló műveken keresztül tanítani? Így talán nem utálnák meg a verseket.”
Mi értelme volt megtanulni annak idején, ha 30 év után nem tudjuk elmondani?
„Nem önmagában a Walesi bárdok megtanulásával van baj – ha csak azt kell bemagolni. A baj az, hogy ezer mást is be kell. Amúgy (velem együtt) van itt olyan, akinek be kellett, és ma is el tudná mondani…? Vagy akármi mást, amit be kellett magolni? Mert ha nem, akkor mi értelme volt? Amúgy a mi időnkben egész más volt az iskola, belefért, hogy egy-egy verset kívülről meg kell tanulni, és lehet, hogy az a műveltség elég is volt a későbbi boldoguláshoz. Csakhogy ma ez nem elég. Ma egészen másféle kompetenciákkal kell rendelkeznie egy fiatalnak, ha boldogulni (egyáltalán: elindulni) akar az életben, és az a baj, hogy az iskola nem ezekre koncentrál, sőt: semmilyen segítséget nem nyújt ehhez. És, sajnos, a legtöbb szülő (a maga, valaha betanult Walesi bárdjaival) sem tudja pótolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek az iskolai oktatást jellemzik…”
Pedagógiai megközelítés vagy idejétmúlt követelmények? Mi okozza a feszültséget a szülők között?
A kommentekből kiderült, hogy a szülők jelentős része máshogy ítéli meg a memoriterek hasznosságát. Egyesek hangsúlyozták, hogy a verstanulás fejleszti a memóriát és az agyi képességeket:
„Egy normális agykapacitással rendelkező 6. osztályos gyereknek ez simán meg kell, hogy legyen. Ha elé teszed a tíz kedvenc dalának a szövegét, garantálom, hogy mindet fejből fújja.”
Ezzel szemben egy másik kommentelő a memoriterek hasznosságát kérdőjelezte meg:
„Úgy tudom, hogy már megcáfolták a memoriterek tanulásának hasznát. Csak ezt a tanulmányt nem olvasták a NAT készítői.”
Voltak azonban olyan hozzászólások is, amelyek a vita túlzott hevességét bírálták:
„Mindenki magából indul ki. Nem látok itt mást, mint felesleges rinyát, mert a gyereknek verset kell tanulni. Azért kíváncsi lennék, a rinyáló szülők gyereke mikor vett utoljára a kezébe egy könyvet, amit elejétől a végéig el is olvasott.”
Elavult tananyag vagy szükséges kultúra?
A kommentekből az is egyértelműen kirajzolódik, hogy a vita mélyebb kérdéseket vet fel az oktatás korszerűségéről. Egy hozzászóló így fogalmazott:
„Az általános műveltség 2024-ben miért ugyanaz, mint 1972-ben? Magyarország lemaradt. Más világ, más oktatás kellene.”
A vita tehát messze túlmutat Arany János művén: egyesek a gyerekek túlterhelését és a tananyag relevanciáját kérdőjelezik meg, míg mások az általános műveltség, sőt, a kulturális örökség megőrzéséért emelnek szót. A kommentelők egy része szerint nem a memoriterek jelentik a problémát, hanem a túlzó elvárások és a tananyag egysíkúsága.
Annyi biztos: az oktatás jelenlegi követelményei nem általánosan elfogadottak a szülők körében. Te mit gondolsz erről? Mondd el a Facebook-oldalunkon!
Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva.