A Pécs Pride kapcsán az Ellenszél Buzás-Hábel Gézával készített interjút, aki az első vidéki Pride szervezésének nehézségeiről, a helyi közösség és a média ellenséges hozzáállásáról, valamint a Pride mögötti emberi jogi fesztivál jelentőségéről mesélt.
Ellenszél: Nagy fába vágtátok a fejszéteket, amikor megvalósítottátok az első pécsi pride-ot. Kevesen tudják, hogy ez nem csak a felvonulásról szól, hanem kapcsolódik hozzá egy emberjogi fesztivál is. Mesélnél erről?
Buzás-Hábel Géza: Valóban, a Pécs Pride megszervezése hatalmas kihívás volt, de nagyon fiatalok és zöldfülűek voltunk, amikor ezt kitaláltuk. Nem is feltételen tudtuk, hogy mennyi munka lesz ez mögött. Ahogy mondod, igen, valóban még mindig sokan nem tudják, hogy ez egy emberi jogi fesztivál része. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a Pride ma már egy erős brand is, és ez miatt a fesztivál eltörpül mellette, de nem csak fesztivál, a szervezet is, szerintem még mindig sokan nem tudják a szervező szervezet nevét sem.
Mi alapvetően nem egy LMBTQ szervezet vagyunk, hanem egy ifjúsági szervezet (Diverse Youth Network), amely emberi jogi neveléssel, oktatással, valamint kulturális és társadalmi kommunikációval foglalkozik. Különböző kisebbségi és marginalizált csoportokkal dolgozunk együtt, és munkánk szerves része az interszekcionalitás. Szóval gyakran szembesültük azzal a munkánk során, hogy a kisebbségi, marginalizált lét nem feltétlen teszi az embert elfogadóvá, szolidárissá más csoportokkal szemben.
Tudod, elnyomott ugyanúgy elnyomóvá tud válni, ezek a mechanizmusok ugyanúgy tudnak működni a kisebbségek esetében is mint a többségi társadalomban. Éppen azért azt gondoljuk, hogy csak úgy érhetünk el valódi társadalmi változást, ha minden csoport számára teremtünk a párbeszédre és az együttműködésre, valamint arra, hogy felismerjék és lebontsák a saját közösségeiken belüli előítéleteket más csoportokkal szembe. Éppen ezért megszületett egy inkluzív fesztivál gondolata, ami különösképp teret és platformot tud biztosítani ehhez, illetve együttműködéseket tud generálni ezek között a csoportok között és ebből lett a Freedom of my Identity Emberi Jogi Fesztivál gondolata. Illetve 2018 -ban volt egy nagyon sikeres LMBTQ hetünk, magas részvételi számmal, és többekben felmerült, hogy Pécsett egy Pride is elférne, így jött a gondolat, hogy akkor ez a Pride lehetne ennek a fesztiválnak a záróeseménye.
Negyedik alkalommal rendezitek meg a Pécs Pride fesztivált. Milyen benyomásotok van szervezőként az eddigiekről, és mi az, amin idén változtatnátok?
Az első év volt igazán kemény, rendkívül megterhelő volt, főként mentálisan. A helyi kormányzati sajtó hónapokon át célpontjaként jelölt ki minket, el is kezdtünk egy statisztikát vezetni a megjelenő cikkekről. Több mint 180 írásban látott napvilágot, 90%-a negatív hangvételű volt, 8% semleges, és mindössze 2% volt pozitív. Egy országos lap még az egyesület tagjainak névsorát is kilistázta, Voltak olyan tagjaink, akiket munkáltatójuk rapportra hívott ezért, szóval a hatalmi gépezet működött velünk szemben.
Egy helyi politikus antipride kampánnyal próbálta növelni a népszerűségét, és aláírásgyűjtésbe is kezdett. Az ellenzéki polgármester pedig felmérést rendel el, amelynek célja az volt, hogy a helyi lakosság körében felmérje a Pride támogatottságát. Lényegében azt az üzenetet közvetítette, hogy ha a többségi társadalom egy kisebbségi ügyet nagy többséggel nem támogat akkor az a probléma nem létezik, nem valid.
Ma már a Pride megítélése sokkal kedvezőbb, az első alkalommal sem volt annyira negatív, mint ahogy azt a sajtó próbálta beállította. Szóval hiába volt a média ellenséges, a valóság más képet mutatott. Az első Pride alkalmával felvonulás útvonalán rengeteg mosolyt, együttérzés kifejezést kaptuk az emberektől, lakások és házak ablakában pozitív üzenetek jelentek meg, a legkreatívabb formában. Szivárványszínűre teregetett ruhák, zászlók, támogató feliratok és integető emberek köszöntöttek minket, – és ezekből több van évről évre.
Mire számíthatnak a résztvevők? Mely programokat ajánlanád, és első pride-ozóknak hogy tudnád jellemezni a felvonulást? Kell-e aggódniuk a biztonságuk vagy akár 18 éven aluliaknak nem illő meztelenkedés miatt? El tudod oszlatni azokat a kételyeket, amelyek ezekhez az elképzelésekhez kapcsolódnak?
Végre jóidőre, minden előrejelzés ezt erősíti meg. Szóval idén talán nem ázunk el. A fesztivál tele van szuper programokkal. Nagyon nehéz kiemelni ezek közül bármelyiket is. Az együttműködő partnereknek köszönhetően nagyon sok színvonalas esemény lesz. Csak, hogy azért mondjak néhányat, az érdeklődők például részt tudnak venni egy nyitott szombatfogadáson és vacsorán, de lesz egy LMBTQ interszekcionális konferencia is, ahol bemutatásra kerül a szervezetünk gondozásában kiadott első Roma LMBTQ tanulmány kötet is, de lesznek workshopok, kerekasztalbeszélgetések különböző tematikákban. A pride-ot követően pedig a Helló Pécsben lesz a Freedom party nevű zárórendezvényünk, ahol Steiner Kristóf is velünk lesz, dj-ként.
Vannak, akik úgy vélekednek, a Pécs Pride kontraproduktív, mert csak felkorbácsolják az indulatokat a nem elfogadó emberekben. Mit gondolsz erről, miket tapasztaltatok ti a pécsi közvéleményben való lecsapódásában? Úgy is fogalmazhatnék, hogy a sztereotípiákat erősíti a pride vagy az elfogadást?
Tudod, régen én is internalizáltam ezeket a sztereotípiákat, egészen addig, amíg 2016-ban véletlenül bele nem csöppentem egy felvonulásba Strasbourgban. Azóta másként látom a dolgokat. Természetesen minden demonstráción előfordulnak szélsőségek – ez igaz a jobboldalon is, ahol olykor egészen extrém véleménynyilvánítással találkozhatunk, amely gyakran kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát. Ami pedig a meztelenkedéssel való riogatást illeti, az különösen nevetséges. Szívesen készítenék egy összeállítást a Pécs Pride-ról és a régi Pécs City Karneválról – sokan meglepődnének. Ősszel amúgy sem kell attól tartani, hogy bárki félmeztelenül vonulna, hiszen a legtöbb Pride nyáron zajlik, amikor 35 fok van. Magyarországon a Pride nem egy karnevál vagy ünnep, mint sok nyugati országban, ahol már rendeződött az LMBTQ közösség jogi egyenlősége. Nálunk még mindig egy emberi jogi demonstráció.