A Kincskereső kisködmön olyan regény, amely mindannyiunkban hagyott valamilyen nyomot. Egy évtizedek óta kötelező olvasmány, ami – ahogy ez a művészet alapvetése – fenékbe rúg. A WMN újságírója véleménycikket írt róla, szerinte olyan, mint a női körülmetélés: semmi értelme, de hagyomány, amit kötelezően ki kell bírni minden gyereknek.
A szerző Szabó Anna Eszter erős felütéssel szögezi le, hogy véleménye megmásíthatatlan a regénnyel kapcsolatban. Sőt, mi több, Magyarország sem itt tartana, ahol, ha ez a könyv nem lett volna kötelező olvasmány soha.
„Nem, engem nem tud meggyőzni senki arról, hogy erre egy kisiskolásnak szüksége van. Kizártnak tartom, hogy bármi haszna volna annak, hogy kicsi gyerekek ezzel az olvasmánnyal lépnek be a szépirodalom világába. Pedig 2024 van, és ez a könyv még mindig aktívan szedi áldozatait. Holott nem tartom kizártnak, hogy ez az ország ma máshol tartana, ha ezt a könyvet nem tették volna soha kötelezővé” – írja Szabó Anna Eszter, aki egy idézettel is szemlélteti, hogy számára a könyv traumát jelentett.
A Kincskereső kisködmön egy részlete:
„Én már akkorra fölmarkoltam a körte-muzsikát, és szó nélkül kotródtam vissza a vackomba. El is aludtam mindjárt, de előbb bedugtam a kincset a vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen okos kislány! Ó, bár megtalálta volna, de nem is kereste soha többet! Mire fölébredtem a nagy csöndességre, akkorra koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt.[…] Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az imádságos könyvbe, s nem vette észre, mikor én az asztalra fektetett koporsócska mellé suhantam.
Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve akartam a testvérkém kezébe lopni a körte-muzsikát, azon pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam, de vézna ujjacskái már nem tudták megszorítani.
– Vidd el, Marika, neked adom – súgtam neki. Virágszagú szél libbent be a nyitott ablakon, kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét. – Nem kell, bátyókám, én még ennél is szebb muzsikát hallgatok ezután – ezt ragyogta vissza testvérkém arca, és nekem hirtelen fájni kezdett a szívem. Akkor éreztem életemben először fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.”
Miért kell megismernünk a rossz érzést gyerekként?
A kötelező olvasmányoknak nem az a céljuk, hogy ledaráljuk őket, majd bebizonyítsuk a tanárunknak egy olvasónaplóval a „kiolvasásukat.” Egy igazán lényeges irodalmi mű szembesít. Egy jó könyvnek az a célja, hogy fenékbe rúgjon minket, rádöbbentsen valamire.
Felcseperedve az iskolások korábban szembesülnek a bántalmazással, a kiközösítéssel, a gúnyolódással, a tanári önkénnyel vagy éppen a diszfunkcionális család borzalmaival, mint a Kincskereső kisködmön világával. Minden családban, ha nem is a szűk körben, a tágabb rokonságban jelen van az addikció, és bizony a halál is.
Az élet nem tündérmese, és a tündérmese sem csak a gyönyörködtetésről szól. Az a lényege, hogy a gyermek megismerje a világot, vele a jót és a rosszat. Tudja, hogy vannak vidám és vannak kegyetlen dolgok, és ami a legfontosabb: tudjon különbséget tenni a két pólus között. Később pedig képes legyen látni a kettő közti átmenetet, ami árnyalja az egész életünket.
A Kincskereső kisködmön olyan, mint a női körülmetélés? Mit állít a szerző, és mit mondanak a kommentelők?
Szabó Anna Eszter azt írja: „Fontos persze, hogy legyen ma is képe a fiatalságnak arról, hogyan éltek régen. De ha az is cél, hogy a gyerek ne gyűlölje meg kapásból a szépirodalmat, akkor ez a könyv egy olyan öngól, amit az égvilágon senki sem tud normálisan megindokolni.
Mintha a Kincskereső kisködmön lenne a magyar társadalom női körülmetélése. „Ha mi átestünk rajta, ők is kibírják.” Ennyi az érv. Hogy ez a hagyomány.”
Mit írnak a cikkhez? (A válogatásunkban igyekeztünk a sokak által lájkolt kommenteket idézni, és többféle véleményt elhozni cikkünkbe a teljesség igénye nélkül.)
Nemrégiben egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ahol egy nagyon jó barátom volt a meghívott vendég. Megkérdezték tőle, miért szerette meg az olvasást. Ő a Kincskereső kisködmönt jelölte meg indokként.
Valakinek felér egy női körülmetéléssel, másnak meghatározó olvasmány az egész életére vetítve. Kell-e olvasni a Móra-művet ma? Ha igen, valóban alsóban ajánlják-e a tanárok? Ha nem, mit javasolnátok helyette? Mondd el Te is a véleményed az Ellenszél Facebook-oldalán!
Légy tájékozott, olvass tovább! Az Ellenszél további cikkeiért kattints ide!