Juszt László a közösségi oldalán beszélt arról részletesen, mi lesz az Orbán-rendszer vége. Leírta a folyamatokat is, amelyek elvezetnek majd odáig.
Juszt László írását változtatás nélkül közöljük:
„Folytatva az előző írást: az ország belső feszültségeit látva rendszerváltás lesz a vége, amelynek során a kormány – ahogyan ez történt 89-ben is – igen gyorsan bukhat meg. Azt gondolom ez aggasztja ma Orbánt is, hiszen velünk együtt élte át, hogy igen gyorsan dőlt össze a legstabilabbnak látszó rendszer. És miért? Mert finanszírozhatatlanná vált.
Ma ugyanott tartunk. Működésképtelen egészségügy, oktatás, rendfenntartás, kultúra. Statisztikai trükkökkel sem eltüntethető kapitális, soha nem volt eladósodás, amit tetéz, hogy nem tud kedvező – 1 százalékos hiteleket felvenni az Uniótól – csak 7 százalékost a szabad piacon. Közben totálisan elhibázott presztizsberuházások – stadionok – sora és valami eszelősen elbaltázott iparfejlesztés.
Elmebeteg bérköltség támogatásokkal hozza ide az akkumulátorgyárakat – feláldozva a természetes vizeket – s finanszírozhatatlan energiaberuházásokat vesz a nyakunkba, amelyek nekünk soha nem fognak megtérülni.
A kínaiak meglepve veszik tudomásul, hogy a támogatások összegéből 5 évig fedezhetik a bérjárulékok költségeit is. S az, hogy öt év múlva mi lesz? Addigra a szamár is megtanulhat beszélni… Ha úgy adódik és még mindig szükség lesz az akkumulátorokra, – mert nem születik újabb technológia – akkor összecsomagolhatják a gépeiket, s egy házzal odébb állhatnak.
Juszt László: a keleti nyitással próbálkozni súlyos hiba
A keleti nyitással próbálkozni súlyos hiba. Aki ezt teszi, az nem vesz tudomást a kínai gyarmatosítási szándékról. Arról, hogy hogyan gyűrt maga alá Kína a beruházásaival egy sor afrikai országot. Aki azt hiszi, hogy ha nem tudta megnyerni a versenyt a nyugati piacért, az majd Kínában lesz sikeres, az jobb ha félre áll. Miközben már Romániát kellene utolérni…
Ha tetszik, ha nem az elmúlt 13 évben sereghajtók lettünk. Ezt ma már minden értelmes ember látja, tudja. Aki nem, az vagy nagyon buta, vagy 1944-ben ragadt és még mindig a “csodafegyvert várja”.
Orbán pedig nem fogja megoldani a problémákat. Ő csak arra alkalmas, hogy folyamatosan kijelöli azt, aki a problémákért okolható. Ezért áll állandóan harcban. Hol Sorossal, hol a Brüsszellel, hol a tanárokkal, hol az orvosokkal és persze folyamatosan a sajtó még el nem pusztított részével. Most éppen a szuverenitás törvénynek titulált cenzúra törvénnyel akarja eltűntetni a még talpon levőket.
De emlékeztetek a ma nem divatos materialista elméletre, amit a gyakorlat számtalanszor alátámasztott: “a mennyiségi változások egy ponton minőségibe csapnak át”. S ez az a pont, amit senki nem láthat előre. A változásokat hiba úgy tekinteni, mint a vezetés által tervezett és megvalósított folyamatokat. Ezt a történelem számtalanszor bizonyította. Hogy ne kézenfekvő hazai példát hozzak. Az arab tavasz úgy kezdődött, hogy a rendőrök megvertek egy gyümölcsárús fiút…
Orbán legnagyobb ellensége saját maga
Orbán gondja, hogy nem lehet minden problémát elfojtani, mert valahol újra felbukkan. Ma már akkora az elégedetlenség, hogy bármikor rendszerellenessé válhat. Ezt Orbán – akaratán kívül is – tüzeli, hiszen minden ellene való felszólalást rendszerellenesnek nyilvánít. Minden őt ért külföldi vádat Magyarország elleni felszólalásnak tüntet fel.
Orbán legnagyobb ellensége – ez a diktátorok szokása – saját maga. A megkérdőjelezhetetlenség, a hatalom központosítása. Hogy gyakorlatilag egy színházigazgató kijelölését is magának tartja fenn. Ennek a politikának a vége azonban csak bukás lehet.
Ez már akkor látszott, amikor bevezette az árokásás politikáját. Mára olyan mennyiségű gyűlölet halmozódott fel az országban, aminek a levezetése szinte lehetetlen. Egy szűk 6-7 százalékos elitnek kedvez, a többieket folyamatosan sértegeti. ( Miért nevezem “elitnek” azt a réteget, amikor messze nem az?…) De azzal, hogy elfogyott a pénz ez a szűk réteg is egyre bizonytalanabbnak érzi a helyzetét. Lehet, nincs már messze az a nap, amikor egyszer csak valaki – a sajátjai közül – a hóna alá nyúl és lekíséri a Karmelita lépcsőjén az autójához… Ez egy ilyen ország.
Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy Ferenc József volt az utolsó uralkodó, aki ugyanott nyugszik, ahol békében eltemették…” – zárja sorait Juszt László.
Az Ellenszél további cikkeiért kattints ide!