Ágoston László még Nagy Ervinnél is jobban kiosztotta Rákay Philipet.
Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban – írja a Facebookon Ágoston László, aki el is magyarázza, miért gondolja így:
„Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs – mind tudjuk – nem magas.
Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.
A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.
A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon – már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.
Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra – és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket.
Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.
Pedig ez tévedés. Vannak, akik árufeltöltőként is nagyszerűek, és vannak, akik méltóságos úrként is senkik maradnak.
Egyébként ne könnyítsük meg a szembenézést és ne éltessük a hazugságot a játék kedvéért se tovább: nem lettünk árufeltöltők.
Szabad emberek lettünk, akik tisztességes környezetben, még a nyelv és a társadalmi tőkénk elvesztése nyomán keletkező óriás versenyhátrányban is jobban megálljuk a helyünket, mint a megannyi futottak még, aki elcsalta a versenyt.
Innen, egy egészségesebb társadalomból nézve, rossz látni, hogy akkorára nőttek a piócák, hogy alig látszik tőlük a tó.
De mindenképpen melengető, jó érzés tudni, hogy már nincsen hozzájuk közünk, nem kell velük együtt dolgoznunk, nem kell felszisszennünk az otrombaságaik hallatán, és nem kell a gyerekeinket olyan közegben felnevelnünk, amelyben rákayphilipek címlapon vannak.
Előttünk fejlődés van és pálya. Köszönjük, de minket ne sajnáljatok. Aggódjatok magatokért és sajnáljátok magatokat, akik egy egykor szép tavat pocsolyává silányítottatok.
Mert nem mi vérünket, a ti véreteket szívják a hatalmasra nőtt piócáitok.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!