Böjte Csaba napokig csak az őt dicsérő bejegyzéseket osztogatta az idővonalán, ma viszont végre reagált az őt ért „támadásokra.” Úgy, mintha semmi nem történt volna. Magányos bűnelkövetőről ír, nem pedig rendszerszintű bántalmazásról. Szó szerint idézzük most a bejegyzését:
„Kedves Kollégák! Gyermekeket Segítő Támogatók!
Álmomban sem gondoltam, hogy valaha ilyen vihar fogja érni az alapítványt, a mi közös nagycsaládunkat!
Az ítélet megvolt, a törvényszék a magányos bűnelkövetőt elítélte, mi végig együttműködtünk a hatósággal, amely se engem, se egyetlen munkatársunkat nem vádolt meg! Tudtommal a szegény gyerekek se vádoltak Szabolcson kívül senki mást! Nekünk sem az itélkezés, hanem az imádság a dolgunk!
A román ügyészségnek, bíróságnak köszönet, mert a munkájukat profin elvégezték, a beteg részt kivették, mint egy daganatot, de nem roncsolták az egészséges szöveteket, a gyerekeknek otthont adó intézményt!
Sajnos a politikával átitatott sajtónak ez nem volt elég. Ők nincsenek tudatában, hogy mi mindannyian a bűn elkövető kollégánknak nem cinkosai, hanem áldozatai vagyunk! Ez az ember a mi gyerekeinket bántotta és ezáltal minket is bántott, akik az erdélyi magyar gyermekvédelemnek a munkáját felvállaltuk! A sokszor rosszindulatú támadásokkal kapcsolatban Jézus fohásza az iránytű:
„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekednek!” (mondja ezt épp Böjte… – a szerk.)
Kedves Barátaim, köszönöm, hogy e viharban is helyt álltok és végzitek a dolgotokat! Esik vagy süt a nap, dicsérnek vagy szídnak egyre megy, nekünk a gyerekek a legfontosabbak, mindenki végezze a munkáját ott ahol van! Bízunk benne, hogy a román igazságszolgáltatás ha szükséges újból elvégzi a munkáját és kideríti az igazságot! Remélem, hogy az alaptalan vádaskodók, rémhirterjesztők is elnyerik a jutalmukat!
Nincs ok a pánikra, megvagyok győződve, hogy a házakban becsületes munka folyt és folyik! Sokan ismeretlenül is támadnak, ez ami most ránk szakadt, ez hasonló egy nyári viharhoz, elsötétedett az ég, dörög, villámlik, szakad az ár, recseg, ropog minden! De ne felejtsétek el, csak a korhadt ágak törnek le. A vihar megtépáz, de meg is öntöz, lemossa a port, a langyos tespedést, életet ad! Igazából most érezzük, hogy összetartozunk, hogy a mi nagycsaládunkban mennyi nagyszerű ember dolgozik, és hogy az otthonainkban milyen kiváló gyerekek nőttek fel! Most, e viharban az is kiderül, hogy kire számíthatunk!
Szeretettel biztatlak, hogy tartsatok ki, az elmúlt 30 év alatt elvégzett becsületes munka megvédi önmagát! A vihar elmúlik, kisüt a nap és újból ragyogni fog az ég!
….. Sajnos van egy rossz hírem is, a szorzótáblát nem viszi el a vihar, de még a többi tanulnivalót sem. Ezentúl sem lesz könnyebb a gyerekeket rávenni a kitartó, becsületes iskolába járásra, tanulásra! Ezért legyen a jelszónk: a felnőtt kommentál, a diák az tanul!
Szeretettel, Csaba t.”
A levél véleményezését olvasóinkra bízzuk. A Böjte Csaba körülötti ügyekről itt írtunk korábban.