Krizsó Szilvia:
Most lett elegem. Általában visszafogom magam, és megpróbálok nem reagálni visszás helyzetekre itt a facebookon, nem mindig sikerül persze, de napok óta nem hagy nyugodni a kérdés, hogy milyen emberek lettünk?!
Lefelé vagy elfelé nézünk a ne szólj szám, nem fáj fejem jegyében, nem emeljük fel a fejünket és a hangunkat, ha igazságtalanságot vagy visszásságot látunk, nincs bennünk se jóérzés, se szolidaritás, és ezért hagyjuk, hogy rossz irányba menjenek a dolgok, és hogy bárkivel bármi megtörténjen. Mert azt hisszük, így biztonságban vagyunk. De ez, szeretném hangsúlyozni, csak illúzió. Mert ma Magyarországon bárki, bármikor ellenséggé válhat. Elég, ha kinyitja a száját. És ez pont azért van, mert a fenyítés miatti rettegés általánossá vált, és a tudatalattinkba bekúszott fenyegetettség érzet már kívülről is látszik, így akik fent ülnek, tudják, hogy bármit megtehetnek büntetlenül, mert előbb fordulunk egymás ellen, mint ellenük.
És ezért van akkora bajban a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a kulturális élet, folytathatnám, és ezért vagyunk mi is nagy bajban, még ha sokan ezt most nem látják. De könyörgöm, tényleg baj az, ha valakik nyilvánosan elmondják a véleményüket?! Hozzáteszem, ez egy fillérjébe se kerül az államnak. Nem úgy az idióta nemzeti konzultáció, amiben Gizi néni mintegy 7 milliárd forintért elmondja, hogy nem ért egyet a szanciókkal Oroszország ellen. És akkor különben mi van?! Normális az, hogy egy ország vezetése papírlapokkal takarózva akarja szajkózni a vállalhatatlant?! És nekünk ehhez sincs szavunk? Milyen ország az, és milyen emberek élnek benne, ahol csendben tűrjük, hogy amikor alig van tanár, hát még a tanári pályára jelentkező, azért rúgnak ki tanárokat, mert -hangsúlyozom, mindannyiunk érdekében- erre, a saját szegényes eszközeikkel, fel akarják hívni a figyelmet? Ők így tudják megkongatni a vészharangot. Mi pedig, ahelyett, hogy a sarkunkra állva összecsődülnénk, csendben nézzük, ahogy eltüntetik őket a közös fotóról, a “haranggal” együtt.
És ez történik az egészségügyben, meg mindenhol máshol. És fel se fogjuk, hogy már nemcsak birkák, de békák is vagyunk. Mert ez utóbbiakat ha hideg vízbe teszik, és azt a vizet szép lassan elkezdik melegíteni, nem veszik észre, hogy baj van, mígnem a forró vízben megfőnek. És ha nem kezdünk el most közösen felképni az elfogadhatatlan ellen, csak abban reménykedhetünk, hogy a jelenlegi energiaválságban nem lesz melegvíz.