„De mortuis nil nisi veritas” – azaz, halottakról semmit csak az igazat. Wittner Mária meghalt. Egy ember halála azonban még nem mossa le az emlékezetét, legyen az jó vagy rossz.
Wittner Máriát leginkább onnan ismerjük, hogy az ’56-os forradalomban való részvételéért halálra ítélték őt. Ő akkor fiatal nőként úgy vélte, látva az akkori diktatúra hibáit, a haza érdeke, hogy életét is kockáztatva szembeszálljon az elnyomókkal.
Évtizedekkel később azonban fideszes parlamenti képviselőként Wittner Mária már egy egészen más forradalmat vívott. A Fidesz-rezsim felépítésének forradalmát. A képviselőasszony nagyon élénken volt jelen a parlamentben, vasfegyelemmel szavazta meg azokat a jogszabályokat, amelyeket 2010 és 2014 között hoztak. Akkor nem vette fel a puskát, és nem fordította képletesen a Haza rombolói felé. A Szájer-féle Alaptörvény beiktatásában „alkotmányozott”, és az akkor még élő Horn Gyuláról megbocsájthatatlan dolgokat mondott.
2011. március 22-én az Országgyűlésben vitába keveredett Novák Előddel, a Jobbik képviselőjével. Novák a Fideszt bírálta („Fájó kimondani, de kimondom mindannyiszor, hogy Horn Gyuláék komolyabban vették a nemzeti együttműködést, mint Önök, akik oly sokszor használják ezt a kifejezést.”), mire Wittner a következő szavakkal válaszolt:
„Köszönöm szépen Önnek, hogy Horn Gyulát a nemzet nagy királyának kiáltotta ki. Ha nem tudná, Horn Gyula hóhér volt. Hóhér volt a javából. És most pontosan a miniszterelnökünknek a jóvoltából, az Önök, az én adómból és mindenki adójából, de emberségből, már három éve ott kezelik, és ott vergődik a Honvéd Kórházban, mert képtelen meghalni.”
Horn Gyula „képes volt meghalni”, ahogy Wittner Mária is. Horn Gyulának szobrot emeltek Európa legnagyobb intézményében. Wittner Máriának nem. Horn Gyula szerepe meghatározó a történelemben. Wittner Máriáé nem.