„Nem akarok álszent lenni; természetesen szeretnék Budapest főpolgármestere lenni. 16 éves budapesti polgármesteri gyakorlat van mögöttem, s mint tudjuk, tavaly nagyon kevés választott el a főpolgármesteri széktől. Azt is mondhatom: pillanatnyilag ennek a jelöltségnek van realitása. Hozzáteszem: Magyarország olyan ország, ahol minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is” – ezek a mondatok Tarlós Istvántól származnak, 2007-ből.
16 éves gyakorlat állt mögötte már akkor, mostanra évtizedekben mérhetjük azt a tapasztalatot, amely a jelenlegi kaotikus helyzetet nézve arra elég, hogy szétrohadjon alattunk a pótlóbusz, megsüljünk a metróban (néha szó szerint, néha „csak” a meleg miatt), és ahhoz, hogy a hajléktalan-problémára megtaláljuk a megfelelő megoldást: kergessük ki a hontalanokat rendőrökkel a városközpontból.
Sorolhatjuk a problémákat, senkinek nem nehéz csuklóból mondania harmincat, és talán még megoldást is tudunk némelyekre. Tarlós István is tudna, ha élne a főpolgármesterség adta hatáskörével, és lenne vér a pucájában kijelenteni, hogy:
„az én főnököm nem Orbán Viktor, nekem a budapestiek a főnökeim.”
Egyértelmű, hogy Tarlós István megbukott, ebben egyáltalán nincs vita az előválasztáson induló felek között és a budapestiek többsége is hasonló véleményen van. Az viszont már kérdéses, hogy kit tartunk megfelelően rátermettnek ahhoz, hogy ne úgy viselkedjen, mint a Fidesz bukott főpolgármestere.
Karácsony Gergely a Partizán által rendezett vitára egy pakli joker-kártyával érkezett. Amikor a moderátor kérdezett, ő előhúzott egy lapot, és azt mondta: „én már ezt Zuglóban megcsináltam.” Ne feledjük el Tarlós István 2007-es szavait, amikor is alkalmasságát azzal próbálta megindokolni, hogy már 16 éve polgármesterkedik! Ugyanaz az érvrendszer köszön vissza, talán kezdhetünk aggódni?
Kálmán Olga egy kérdésre úgy felelt a vitán, hogy szükség van ivókutakra, embernek, állatnak innia kell Budapesten, és nem elegendő 50 nyilvános illemhely, egyértelmű, hogy minimum 150 az irányszám. Ekkor Karácsony Gergely büszkén kontrázhatott rá azzal, hogy (mit ad Isten) épp a múltkor adtak át 1(!) darabot Zuglóban. Szép dolog, kiválóan működhet együtt kerületi polgármesterként azzal a főpolgármesterrel Karácsony, aki ki meri mondani, hogy
a parkolóautomaták főcsászára sem lophatja el a budapestiek pénzét.
Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy ki miért vállalta a megmérettetést. Kálmán Olga százmillió kérdést tett fel a fővárossal kapcsolatban, megszámlálhatatlanul sokszor, elemzett, tájékozódott, és ami a legfontosabb: válaszokat akart.
A válaszok azonban nem érkeztek meg a fővárosban munkálkodó, nagy tapasztalattal és városvezetői múlttal bíró honatyáktól, ezért úgy döntött, megméretteti magát, és ha nincs egy tökös főpolgármester-jelölt, akkor ő maga lesz az.
A fő kérdés, hogy ki meri felvállalni a konfliktusokat, kinek van bátorsága nemcsak az asztalra csapni, hanem új asztalt hozni, ha szükséges alkuk, háttérben történő megegyezések nélkül, a budapestiek bizalmából, a közvetlenül tőlük kapott hatáskörrel.
Erről fog szólni az előválasztás!