Amikor először megjön a „női baj”, két dolog történhet. Az egyik, hogy a tinilány szembesül az eddig idegen érzéssel, meglátja, hogy véres a ruhája, megijed, pánikba esik, sírni kezd, elájul, a vérnyomása az egekbe szökik, és ki tudja, mennyi idő telik el addig, amíg egy felnőtt elmagyarázza neki, hogy ami vele történik, teljesen természetes, vagy úgy is mondhatjuk: „normális.”
A lány ilyenkor traumán esik át, a hirtelen jött élmény örökre berögződik, és ki tudja, milyen módon ütközik majd ki később, felnőttkorban. Van egy sokkal jobb forgatókönyv is ennél. A lány észreveszi, hogy megjött az első menstruációja, diszkréten elvonul a mosdóba, előveszi a táskájából a magánál hordott tampont/betétet, és pontosan tudja, hogy mi történik vele, hiszen elmagyarázták neki előzőleg, felvilágosították róla, hogy a vér nem minden esetben jelent rosszat.
Melyik a szimpatikusabb?
Dúró Dórának valószínűleg az első verzió, hiszen ő olyannyira erkölcsös és konzervatív, hogy ilyesféle kérdésekben a gyermek háttérbe szorul az értékrendjében. Pedig neki is van három, közülük az egyik lány, tehát kénytelen túlesni ezen a kellemetlen beszélgetésen vele. A másik kettő fiú. Mi történne, ha az egyikükkel, vagy akár mindkettővel más okból is le kellene ülnie egy nagy szülői beszélgetésre?
A videóban arról beszél Dúró, hogy Szegedre viszik a „Melegség és megismerés” iskolai programot, amely okot ad arra, hogy törvényjavaslatot nyújtsanak be Toroczkai „nejárjcsarodbanafalumban” László kezdeményezésére. A törvény tiltaná az ehhez hasonló „homoszexuális propagandát.” A Szimpozion Egyesület országjáró, iskolalátogató programja arról szól, hogy megismertessék a tanulókkal és a pedagógusokkal a homoszexualitást, annak hátterét, és vállaltan melegként érzékenyítsék a diákságot és a tanárokat.
A számok alapján ugyanis minden osztályban lehet 1-2 érintett fiatal, aki a felvilágosító programot követően nagyobb eséllyel él át boldog diákéveket az osztálytársaktól elszenvedett bántalmazások vagy éppen a tanárok általi vegzálás hiányában. Ha ugyanis megértik a homoszexualitás mibenlétét, elfogadják azt és azokat, akik az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) csoportba tartoznak.
Ezen a videón Dúró Dóra épp arról hazudozik, hogy a tudomány megosztott a homoszexualitás kérdésében, így bizonyos vélekedések szerint (?) a homoszexuális propaganda/lobbi meleggé teszi a fiatalokat akkor is, ha egyébként ők „normális” heteroszexuális felnőtté váltak volna, ha nem találkoznak ezzel a külső behatással. A beszélgetőtársa, akinek a magyar nyelv nem igazán az erőssége, nagy „ő-zések” és akadozások közepette megpróbálja kifejteni, vagy ha úgy tetszik, lemodellezni, miként működik a homoszexuális propaganda.
Nagyjából úgy működik, ahogy a fenti példáink mutatják. Dúró Dóra kislány korában elkezd menstruálni, megdöbben, vagy elkezd menstruálni és nem döbben meg. Elmagyarázza az anyukája, hogy mi történik vele, vagy nem magyarázza el. Ugyanez történik, amikor a a homoszexuális propaganda élesedik: felkészítik Dúró Dóra gyermekeit arra, hogy amikor a pubertásba lépnek, könnyen előfordulhat, hogy a saját nemükhöz vonzódnak majd, vagy a melegségről először az anyukájuk által feltöltött videóban hallanak majd, mint devianciáról, elítélendő „nem normális” tulajdonságról.
Mit mondana Dúró a gyermekeinek, ha kiderülne róluk? Vagy egyszerűen kitenné a szűrüket? Hogy tud szemrebbenés nélkül beszélni a családok védelméről az az anya, aki a gyermekeket semmibe veszi?