
Ami nálunk történik, az nálunk is marad – gondolhatta Orbán, amikor szisztematikusan elkezdte beszántani a szabad sajtót. A tervekkel ellentétben ez nem egészen így történt. Az USA egyik legnívósabb lapja foglalkozik a miniszterelnökünk ténykedéseivel.
A lap több cikkben is beszámolt arról a kialakult polgári társadalmakban szinte felfoghatatlan jelenségről, hogy egy tucatnyi laptulajdonos látszólag önként egy a kormányhoz rendkívül közeli alapítványnak adományozta több mint négyszáz újságját, weboldalát, tévéjét, rádióját, hogy azok az eddiginél is nyilvánvalóbban központosított szócsőként működhessenek – szúrta ki a 444.hu.
A portál lapszemléjében többek között erről ír:
Most már szerkesztőségi vezércikkükben is ezzel foglalkoznak. „Ez nyilvánvalóan nem jótékony gesztus volt. A tulajdonosok maguk is kormánypárti oligarchák, Orbán szövetségesei. Némelyikük eleve azért vásárolta fel a független sajtótermékeket, hogy kormányzati szócsővé alakítsák azokat. Nem nehéz azt feltételezni, hogy ezek a tulajok boldogan tettek apró szívességet Orbánnak és pártjának” – írták a vezércikkben, amiben az újonnan létrejött kormányzati gigakonglomerátumot a kommunista propagandagépezethez hasonlították.
Abban a New York Times is egyetért, hogy Magyarországon nincs baloldali médiatúlsúly, ahogy ezt a Fidesz megpróbálja beállítani. A számok ugyanis makacs dolgok.
Jelenleg ötszáznál is több kormánypárti médium működik Magyarországon, ahol 2015-ben még csak 31 ilyen volt.
A lap arra is kitér, hogy az Európai Parlament szeptemberben úgy döntött, hogy az unió alapértékeinek rendszerszintű veszélyeztetése miatt eljárást indított Magyarország ellen.
„Ennél sokkal többre lesz szükség, ha azt akarják, hogy Orbánt érdekelje ez” – írják.
Aggasztó, hogy már nemcsak Európában, hanem Amerikában is szemet szúrt az, amit mi néha hajlamosak vagyunk a saját hazánkban nem észrevenni. A Fidesz kis gömböce egyre nagyobb lesz, mi pedig a lehető legnagyobb természetességgel tekintünk arra, hogy az egykori köztársaságunk átalakul egy igazi autoriter állammá.
Az USA-ban már siratnak minket. Mi mikor kezdünk feleszmélni rá, hogy ’89-es elődeink munkáját teljesen tönkretette a kedves vezetőnk?