Valami egészen szívbemarkoló történet rázta föl a nyári politika unalmas állóvizét. Egy önkormányzat döntött, egy amputált lábú kisfiú a családjával az utcára kerülhet, az indulatok a tetőfokra hágtak. Minden hibába vagy van még megoldás az utolsó utáni pillanatban is?
A XX. kerület önkormányzatával kezdődött a rémtörténet. A helyzet ugyanis az, hogy lakik a kerületben egy család, a Lakatos család, akik egy éve kedvezményesen bérelnek egy meglehetősen lepukkant önkormányzati lakást. A kedvezmény nem véletlen: a család legfiatalabb tagját, a négy éves Viktorkát súlyos szerencsétlenség érte tavaly. Egy súlyos betegség miatt amputálni kellett mindkét lábat és majdnem az összes kézujját is.
Egy ilyen helyzetben talán nem számít különösebben meglepőnek az, hogy a család kérte a lakásbérlet meghosszabbítását. Ám valamiért a XX. kerület honatyáit úgy döntöttek, ők köszönik a lehetőséget és
nem segítenek az amputált lábú Viktorka családjának.
A helyzettel kapcsolatban már meglehetősen indulatos cikk született a HVG.hu-n, így én egy másik megközelítést említenék. Amikor egy ilyen tragédia történik, a nagy hatalmú, tekintetes miniszterelnöknek vajon miért nem jut eszébe közbeavatkozni? Orbán Viktor, aki árvízkor a gáton, aszálykor a kút mellett fotózkodik, egy ilyen helyzetben miért nem cselekszik magától és azonnal? Miért nem mutat példát a valódi hazaszeretetből? Mert szerintem EZ jelenti a valódi hazaszeretetet: segíteni bajbajutott honfitársainkon.
De ez biztos: a Lakatos családdal vagyunk. Teljes szívvel és lélekkel. És őszintén reméljük, hogy a XX. kerület mihamarább hamut szór a fejére ezért az irgalmatlan ocsmányságért, amit elkövettek!