Politikai abszurd
Nem is kétséges, hogy a magyar politika ma már olyan, mintha a legnagyobb abszurd szerzők írnák hozzá a forgatókönyvet! Örkény István legjobb pillanataiban is csak álmodozhatott egy-egy parádés „kósalajosi” elszóláson és kétségtelen, hogy Samuel Beckett is csak pironkodva merné szemét Rogán Antal sajtótájékoztatóin legeltetni. Ám ma Szél Bernadett, az LMP társelnöke kapott egy nagy hidegzuhanyt a nyakába… amolyan Fülig Jimmys taslit, ha szabad így fogalmaznom…
A háttérről annyit azért érdemes tudni, hogy nem apropó nélküli a pikírt kekeckedés a „Szél-kormány” (haha) miniszterelnök-jelöltjével szemben. Ugyanis míg a kampányban az LMP-sek ott tettek keresztbe az ellenzéki együttműködésnek, ahol csak tudtak, elősegítve ezzel jó néhány budapesti körzet elbukását és egy újabb orbáni kétharmadot, addig most hirtelen nagyon barátságosak lettek. Még egy ellenzéki parlamenti (!) egyeztetést is képesek voltak ezek a „derék rendszerváltók” összehívni. Erre mondják, hogy eső után köpönyeg? Meg hogy elfújta a szél?
Hasonló gondolatok járhattak a jól ismert vallástudós, Gábor György fejében is, aki legújabb Facebook posztjában nem kevés humorral és kőkemény Rejtő Jenő idézetekkel szaladt neki az LMP társelnökének.
„Olvasom, hogy az LMP összehívja az ellenzéket: ha már a választáson nem sikerült, legalább a parlamentben közösen szálljanak szembe a Fidesszel. Az LMP szerint az ellenzéki pártoknak nem egymással, hanem a Fidesszel kell küzdeni.
Erről két dolog jut az eszembe:
1. Van egy amerikai mondás, amely így hangzik: Monday-morning quarterback. Ami nagyjából azt jelenti, hogy az amerikai futball irányító játékosának, a quarterbacknek a vasárnapi meccsen elkövetett valamennyi hibáját és pontatlanságát hétfő reggelre már mindenki tökéletesen látja. Talán még maga az LMP is.
2. Arról pedig, hogy az LMP, amely szorgalmasan és fegyelmezetten bedolgozott a Fidesz budapesti győzelmeibe (cinizmusból, ostobaságból, Fidesznek szóló bérmunkából, teljes taktikai érzéketlenségből stb., voltaképpen már mindegy is), s most hirtelen maga szorgalmazza az egyeztetést és az egységes fellépést, Rejtő Jenő klasszikus sorai jutnak az eszembe: „Csülökék arra voltak kíváncsiak, hogy tudja lebukás nélkül megúszni Tuskó Hopkins a névsorolvasást. Aztán megrökönyödve látták, milyen egyszerű trükköt talált ki. Ő olvasta a névsort.” (Rejtő Jenő: Az elátkozott part)”
Szórakoztató módon én először úgy olvastam, „Az elátkozott PÁRT”. És tulajdonképpen ez sem állna túl messze a valóságtól.