Annyira ritkán találkozunk olyan történetekkel, amelyben valaki meglátja az EMBERT. Olyannal pedig még ritkábban, aki inkább lemond egy üzletről, mintsem hogy meghazudtolja önmagát. A Facebookon találtunk rá Szabics Máté bejegyzésére, amit engedélyével teszünk most közzé.
„- Szóval úgy tűnik, hogy megvennék, ajánlatot akarnak tenni, holnap újra találkozunk ez ügyben.
– Máté, mondja meg, hogy irányáron sem eladó Nekik.
– Miért?
– Azért, mert cigányok.
– De hiszen csak egy pillanatra találkoztak, és Ön is láthatta, hogy egy teljesen tiszta, korrektnek tűnő fickó volt a feleségével, és az idős édesanyjával, neki vennék egyébként a házat.. és egy teljesen átlagos autóból szálltak ki.
– Akkor sem. Értse meg, én harminc évig voltam tanárnő, és a kis purgyéktól nem egyszer kellett hallgatnom hogy „dagadt geci”. Én rasszista vagyok. Nem fogom nekik eladni akkor sem, a szomszédokkal sem tehetem ezt meg!
– De hiszen többször hallgattam végig Öntől, mennyire nincs jó kapcsolatban a szomszédokkal, és egyébként is Németországba költözik a fiát követve. És mondom, Nekem egyáltalán nem volt rossz megérzésem velük kapcsolatban.
– Máté, akkor is értse meg, nem fogom nekik eladni. Sajnálom, úgy tűnik hogy más értékrendet képviselünk akkor, de mondja meg őszintén, Önnek nincsenek rossz tapasztalatai a cigányokkal?
– De vannak, nem is egy. Ahogy van egy csomó rossz tapasztalatom magyarokkal is sajnos, a kínaiakról nem is beszélve. De én nem tudok így élni, nekem Ember van, bőrszín, vallás vagy bármi megkülönböztetés nélkül, aztán a többi menetközben úgy is kiderül.
– Értem. Mindegy. Mondja meg nekik, hogy nem eladó a ház.
– Rendben, így fogok tenni. Viszont.. Az új életem nem engedi, hogy csendben maradjak. Holnap visszaviszem a kulcsukat, és befejeztük a kapcsolatunkat. Nem tudok Önökkel így együtt gondolkodni a ház eladásában, ilyen dolgot nem tudok az ügyfeleim felé úgy képviselni, hogy hű legyek önmagamhoz.”
Megosztó téma. Ebben a szakmában millió és egy féle emberrel találkozol, mindenki mást gondol a világról, és közvetítőként mindettől függetlenül kell képviselned az ügyfeleid érdekeit. Ebbe tényleg végtelen mennyiségű furcsaság, sokszor „őrület” belefér, de szerintem mindenkinél van határ, amikor úgy dönt, hogy nemet kell mondania.
Lehet, hogy ettől sikertelenebb leszek szakmailag, kevesebbet adok el, vagy elesek bizonyos kapcsolatoktól és üzletektől, de vállalom.
Nem „hülye” vagyok – voltak cigány ügyfeleim, és meg is égettem már magam velük sajnos a múltban, emiatt tényleg óvatosabb vagyok, de nem férhet bele az értékrendembe, hogy nulla információ alapján „falként” álljak be emberek elé és küldjem el őket azért, akinek születtek.
A vevőket felhívva nem kellett indokolnom, a fickónak elég volt az a rövid pillanat – „Nézze, harminc éve vendéglátásban dolgozom, és nem először járok így. Láttam a hölgyön, hogy mit gondol rólunk. Pedig tényleg jó lett volna az a ház.”
Béke.