Hajnalban még az igen vezetett, néhány órával később azonban már behozhatatlan előnybe került a nem. Az izlandiak még a csatlakozási feltételeket sem akarják újratárgyalni Brüsszellel
Izland elutasította az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások újrakezdését. A népszavazás elején még az igen oldal vezetett, a vidéki választókerületek eredményei azonban teljesen megfordították az állást.
Az izlandi közmédia legfrissebb számai szerint:
- Nem: 99 037 szavazat – 52,54 százalék
- Igen: 89 459 szavazat – 47,46 százalék
- A különbség: 9578 szavazat
- Feldolgozva: 189 696 szavazólap
A formális számlálás a közléskor még nem zárult le minden választókerületben, de a hátralévő szavazatok már nem változtathatnak az eredményen. Az Al Jazeera és az izlandi közmédia ezért már a csatlakozási tárgyalások tervének elutasításáról számolt be.
Hajnalban még teljesen másképp állt a verseny
A számlálás első szakaszában az igen oldal vezetett. Izlandi idő szerint 01:23-kor még az EU-tárgyalások támogatói álltak 51,17 százalékon, az ellenzők pedig 48,83 százalékon.
Az igen előnye ekkor 2457 szavazat volt.
Ez azonban elsősorban Reykjavík és a fővárosi térség addig beérkezett eredményeinek volt köszönhető. Amikor megérkeztek a vidéki választókerületek szavazatai, a verseny nemcsak kiegyenlítődött, hanem határozottan meg is fordult.
Reykjavík maradt az egyetlen olyan térség, ahol az Európai Unióval folytatott tárgyalások újrakezdése többséget kapott. A fővárosban az igen körülbelül 56 százalékot szerzett, az ország többi részében viszont a nem győzött.
A déli és más, halászattól vagy mezőgazdaságtól erősebben függő választókerületekben különösen nagy volt az EU-val szembeni ellenállás.
Nem a tagságot, már a tárgyalást is elutasították
A referendumon nem Izland tényleges uniós csatlakozásáról szavaztak.
A kérdés mindössze az volt, hogy a kormány újrakezdje-e a 2013-ban félbeszakított csatlakozási tárgyalásokat. Ha az igen győzött volna, Reykjavík és Brüsszel kidolgozhatta volna a tagság pontos feltételeit, majd a megállapodásról újabb népszavazást tartottak volna.
Az izlandiak tehát később akkor is elutasíthatták volna a belépést, ha most támogatják a tárgyalásokat.
A többség még ezt a lehetőséget sem kérte. Nem akarta megismerni azt az ajánlatot, amelyet Izland az Európai Uniótól kaphatott volna.
A népszavazás jogilag tanácsadó jellegű volt, de a politikai üzenete egyértelmű. Kristrún Frostadóttir miniszterelnök a kampány során azt mondta: a nem győzelme hosszú időre lezárja az EU-tagságról szóló találgatásokat.
A halászati vizek fontosabbak voltak Brüsszelnél
A nem kampányának legerősebb érve az izlandi halászat védelme volt.
A halászati termékek az ország exportjának mintegy 40 százalékát adják, az ágazat pedig a GDP hozzávetőleg 7 százalékát termeli meg. Ennél is fontosabb azonban, hogy a saját tengeri erőforrások ellenőrzése az izlandi nemzeti önállóság egyik legerősebb jelképe.
Az ellenzők attól tartottak, hogy az uniós tagsággal Izlandnak alkalmaznia kellene a közös halászati politika szabályait, és más tagállamok is részesedést követelhetnének az ország körüli gazdag halállományból.
Az igen oldal azzal érvelt, hogy éppen a tárgyalásokon lehetett volna különleges feltételeket és garanciákat kialkudni. A szavazók többségét azonban ez nem győzte meg.
A nem győzelme azt jelzi, hogy Reykjavíkban hiába beszéltek európai biztonságról és gazdasági stabilitásról, vidéken sokkal erősebbnek bizonyult az a félelem, hogy Izland elveszítheti természeti erőforrásai feletti ellenőrzését.
Pedig Izland már most is alkalmazza az uniós szabályok nagy részét
Izland nem tagja az Európai Uniónak, de része az Európai Gazdasági Térségnek és a schengeni övezetnek. Hozzáfér az egységes piachoz, és az uniós jogszabályok jelentős részét már most is átveszi.
Az ország tehát sok tekintetben úgy működik, mint egy uniós tagállam, csak az EU politikai döntéseiben nincs teljes szavazati joga.
Az igenpártiak szerint éppen ez volt a jelenlegi rendszer legnagyobb hibája: Izlandnak olyan szabályokat is alkalmaznia kell, amelyek kialakításába alig szólhat bele.
Az ellenzők azonban úgy vélték, hogy a mostani helyzet kínálja a jobb alkut. Izland részt vesz az egységes piacban, miközben a halászat és több stratégiai terület felett megtarthatja önállóságát.
Trump sem tudta Európa felé lökni az országot
A népszavazás előrehozásában fontos szerepet játszott Donald Trump kiszámíthatatlan északi politikája.
Az amerikai elnök többször beszélt Grönland megszerzéséről, és közben több alkalommal össze is keverte Grönlandot Izlanddal. A kijelentések komoly aggodalmat váltottak ki a térségben, különösen azért, mert Izlandnak nincs saját állandó hadserege.
Az igen kampánya szerint az Európai Unió kiszámíthatóbb gazdasági és politikai hátteret jelenthetett volna az egyre bizonytalanabb amerikai kapcsolat mellett.
Ez azonban nem volt elég. A szavazók többsége a megváltozott geopolitikai helyzetben sem akart újabb lépést tenni a teljes jogú uniós tagság felé.
A referendum így arról is szólt, hogy az Egyesült Államokba vetett bizalom gyengülése önmagában még nem teszi vonzóvá az Európai Uniót.
Súlyos vereség a kormánynak
A népszavazást a Kristrún Frostadóttir vezette kormány kezdeményezte, amely a referendumot lehetőségként mutatta be arra, hogy az izlandiak a tényleges csatlakozási feltételek ismeretében dönthessenek.
A választók azonban nem adtak felhatalmazást a feltételek kidolgozására.
Ez egyértelmű politikai vereség a kormány számára, még akkor is, ha a koalíción belül sem minden párt támogatta egyformán az uniós közeledést. A kabinetnek most úgy kell folytatnia munkáját, hogy egyik legfontosabb külpolitikai kezdeményezését a választók többsége elutasította.
Az Ellenszél korábban bemutatta, hogy Izland intézményi és gazdasági felkészültsége miatt akár gyorsan is végigmehetett volna a csatlakozási folyamaton. A tárgyalások 2013-as felfüggesztéséig tizenegy fejezetet már ideiglenesen lezártak.
Ezekhez azonban most nem térnek vissza.
Norvégiában is lehűtheti az uniós lelkesedést
Az eredményt Norvégiában is figyelmesen követik. Az Ellenszél korábban megírta, hogy a norvég külügyminiszter szerint újra meg kellene vizsgálni az EU-tagság lehetőségét.
Norvégia Izlandhoz hasonlóan tagja az Európai Gazdasági Térségnek, de nem tagja az Európai Uniónak. A norvégok 1972-ben és 1994-ben is elutasították a belépést, elsősorban a halászat, a mezőgazdaság és a nemzeti önállóság védelmére hivatkozva.
Az izlandi igen győzelme és egy kedvező halászati megállapodás erősíthette volna a norvég csatlakozáspártiakat. A mostani nem ezzel szemben azt üzeni: a gazdag északi országokban továbbra is rendkívül erős az ellenállás a teljes európai integrációval szemben.
A főváros Európát választotta, a vidék megállította
Az izlandi népszavazás végül nem szoros, néhány száz szavazatos döntést hozott. A nem oldal közel tízezer szavazatos előnye világos politikai felhatalmazás arra, hogy a kormány ne nyissa újra a csatlakozási tárgyalásokat.
A referendum ugyanakkor megmutatta az ország mély földrajzi törésvonalát is.
Reykjavík közelebb akar kerülni Európához. A vidéki Izland viszont nem akarja kockára tenni a halászati vizeket, a gazdasági önállóságot és azt a különleges helyzetet, amelyben az ország élvezi az uniós piac előnyeinek jelentős részét, tagsági kötelezettségek nélkül.
Hajnalban még úgy tűnt, Izland ismét elindulhat Brüsszel felé. Reggelre azonban bezárult az ajtó – és valószínűleg hosszú évekre zárva is marad.