A Dugonics téren volt a rendezvény központja, innen indult az élőlánc. A résztvevők között minden korosztály tagjait fel lehetett fedezni az ősz hajú idősebb emberektől az egészen fiatal tizenévesekig. Az élőlánc a Dugonics tértől a Széchenyi tér túlsó végéig tartott, a hossza mintegy 800 méter volt, így a részt vevők száma elérhette a több ezret, mert közben még a téren is sokan maradtak. A láncban felsorakozó békés tömeg tagjai átadták egymásnak az oktatás szabadságának fáklyáját, majd visszavonultak a Dugonics térre.
A színpadon felsorakoztak transzparenseikkel az intézmények képviselői, amelyekben a szegedi szolidaritási nyilatkozatot aláírt tanárok és a hozzájuk csatlakozók dolgoznak. Minden intézmény neve után elhangzott, hogy ott hányan írták már alá a dokumentumot. Mintegy 25, a szegediek mellett bordányi, domaszéki, hódmezővásárhelyi, és szentesi iskolák majdnem 800 tanára csatlakozott már, és mint az egyik szervező a Telex tudósítójának elmondta, a demonstráción is jelentkeztek újabb aláírók.
Felolvasták a nyilatkozat szövegét is, amelynek lényege az, hogy az oktatás helyzetének javításáért tüntetők kiállnak egymás védelmében. Ha bármelyiküket valamilyen jogsérelem érné:
Nem hagyjuk! Nem hagyjuk!
A nyilatkozat azt is kimondja, hogy a továbbiakban intézményi háttértől és oktatási szintektől függetlenül, közösen lépnek fel a hazai közoktatásban dolgozók és tanulók érdekében. Elítélik a hatalom megfélemlítési módszereit, a fenyegetéseket és az elbocsátásokat. Követelik, hogy alkotmányos jogaikat, szólás- és véleményszabadságukat mindenki tartsa tiszteletben.
Szegeden és a környékén nem tűrik, hogy bárkit meghurcoljanak azért, mert jogosan fellép az oktatás megoldatlan gondjainak ügyében.
Követelik, hogy végre érdemi tárgyalások induljanak az oktatási reformról.
