Komlós János, a Mikroszkóp Színpad későbbi igazgatója az ÁVH tisztjeként kényszervallatásokat irányított, és halálos ítélettel végződő eljárásokban vett részt. Az ügynökakták november 4-i megnyitása újra ráirányítja a figyelmet az állambiztonság működésére. A humorista államvédelmi múltjáról már évekkel korábban részletes történészi kutatás jelent meg.
Komlós János ÁVH-s múltját Cserényi-Zsitnyányi Ildikó történész az Arc és Álarc című folyóirat 2019/1. számában dolgozta fel. A tanulmány az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött személyzeti iratokra, kihallgatási jegyzőkönyvekre, jelentésekre és visszaemlékezésekre támaszkodik. Az alábbi ügyeket ez a kutatás mutatja be.
Komlós János 1945-ben önként jelentkezett a politikai rendőrséghez. Hivatásos tisztként dolgozott, később vezetői beosztásokat kapott. A fennmaradt iratokból az is követhető, hogyan készítette elő egy később kivégzett szerzetes bírósági vallomását.
Előre megírt vallomást gyakoroltatott Vezér Ferenccel
Vezér Ferenc pálos szerzetest 1951 márciusában tartóztatták le. A Grősz József kalocsai érsek és társai elleni perben szovjet katonák meggyilkolásával hozták összefüggésbe. Komlós János április 19-én vette át a kihallgatását.
A szerzetes cellájába beépített fogdaügynök jelentése szerint Vezér Ferenc arról beszélt, hogy új kihallgatója rögtön veréssel fenyegette meg. A történész által ismertetett iratokban az is szerepel, hogy Komlós János a szovjet hatóságoknak való átadás lehetőségét is felhasználta a fogoly megfélemlítésére.
Komlós János 1951. május 23-i saját jelentésében már azt kifogásolta, hogyan mondja fel a szerzetes az előkészített vallomást. Szerinte Vezér Ferenc hadart, nyelvtanilag hibásan fogalmazott, és nem sajátította el a megkövetelt politikai kifejezéseket. A fogoly igyekezett a jegyzőkönyvhöz igazodva beszélni, kihallgatója mégis elégedetlen volt vele.
A jelentésből látszik, mennyire részletesen foglalkoztak a tárgyalás előkészítésével: még a vádlott szóhasználatát és előadásmódját is ellenőrizték. Komlós János személyesen dolgozott azon, hogy Vezér Ferenc a hatóságok által elvárt szöveget mondja el.
A szerzetest 1951. június 28-án halálra ítélték, a döntést július 31-én másodfokon is jóváhagyták. Augusztus elején kivégezték, és Vanay Frigyes álnéven temették el a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájában. A Nemzeti Örökség Intézetének összefoglalója szerint a Legfelsőbb Bíróság 1992. február 17-én felmentette a vádak alól.
Pécsen szabotázst akartak beismertetni a bányamérnökökkel
Komlós János 1950. február 16-án került az ÁVH pécsi osztályának élére. Február 28-án két bányász meghalt a pécsbányai Széchenyi-aknában. Az első hivatalos vizsgálat balesetet állapított meg, az államvédelem azonban szabotázsügyet épített a tragédiára, és korábbi bányaszerencsétlenségeket is bevont az eljárásba.
Négy szakembert vettek őrizetbe: Rihmer László, Wietorisz Róbert és Lugosi György bányamérnököket, valamint Mosonyi Sándor bányamestert. Cserényi-Zsitnyányi Ildikó kutatása szerint a Komlós János vezette vizsgálatban éjszakai kihallgatással, alvásmegvonással, testi fenyítéssel, sötétzárkával és fogdaügynökökkel igyekeztek beismerő vallomásokat elérni.
Rihmer László visszaemlékezése szerint előfordult, hogy a kimerítő vallatás végén aláírta a jegyzőkönyvet, majd másnap visszavonta a vallomását. Újabb fenyegetések és kihallgatások következtek. Komlós Jánosról azt írta, hogy gúnyolódott velük és utasításokat adott; őt személyesen nem ütötte meg.
A négy vádlott tárgyalását 1950. december 8-án, a nyilvánosság kizárásával tartották meg. Rihmer László, Wietorisz Róbert és Lugosi György felesége megjelent a bíróságnál. Komlós János saját jelentése szerint azzal küldte el őket, hogy téves tájékoztatást kaptak, nincs meghirdetett tárgyalás.
Rihmer László tíz, Wietorisz Róbert öt, Lugosi György négy, Mosonyi Sándor három év fegyházbüntetést kapott. A négy szakember később kegyelemmel szabadult, majd rehabilitálták őket.
Ellenzéki politikusok és diákok ügyeiben is eljárt
Komlós János már 1947-ben a szegedi államvédelmi osztály helyettes vezetője volt. Az országgyűlési választások után a politikai rendőrség a Magyar Függetlenségi Párt helyi vezetőit és szimpatizánsait is letartóztatta. Falcione Kálmán megválasztott országgyűlési képviselő egyik kihallgatója Komlós János volt.
Az 1948-ban megkezdett tárgyaláson több vádlott visszavonta a beismerését. Falcione Kálmán kényszerről és fizikai bántalmazásról számolt be. Komlós János kihallgatótiszti szerepét jegyzőkönyv dokumentálja; a bántalmazás személyes elkövetőjét ez az irat nem azonosítja.
1950 januárjában Komlós János a lengyelkápolnai Kiss Imre-gyilkosság vizsgálatába is bekapcsolódott. A ténylegesen megtörtént emberöléshez az ÁVH egy állítólagos, jugoszláv támogatású politikai összeesküvést kapcsolt. A gyilkossági ügyben Bodó Istvánt és Császár Antalt kivégezték, további emberekre börtön, internálás vagy kitelepítés várt.
Fiatal diákok sorsáról is döntött. Négy, 16–18 éves salgótarjáni gimnazistát, akik kézzel írott politikai röpcédulákat terjesztettek, 1949. december 14-én rendőri felügyelet alá helyezett. Az egyik érintett, Földi József később a recski kényszermunkatáborba került, ahonnan 1953 áprilisában szabadult.
Halálos ítélettel végződő vizsgálatokat vezetett
A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok között is voltak olyanok, akiknek az ügyét Komlós János vizsgálta. Karátsony László vezérőrnagy kihallgatását 1951 januárjában kezdte meg. A katonatisztet májusban háborús bűntett miatt halálra ítélték, és 1951. október 2-án kivégezték. Horváth Győző vezérőrnagy ellen szintén Komlós János vezette a vizsgálatot; ő tizenöt év börtönbüntetést kapott.
Sédey Gyula, Budapest korábbi rendőrfőkapitánya ugyancsak a szovjet fogságból tért haza, amikor az ÁVH letartóztatta. Az ügyét Komlós János kapta meg. A védelem olyan tanúkat akart meghallgattatni, akik Sédey Gyula üldözötteket mentő tevékenységéről vallottak volna, a bizonyítási indítványokat azonban elutasították.
Sédey Gyulát 1951. március 22-én halálra ítélték. Büntetését később kegyelemből életfogytiglanra változtatták, majd tovább mérsékelték. Végül 1959 szeptemberében szabadult.
Az államvédelemtől a Mikroszkóp Színpadig
Komlós János vezetői módszereiről saját munkatársai is beszámoltak. Sztankó János államvédelmi százados 1954-es feljegyzése szerint megalázóan beszélt a beosztottaival, rendszeresen késő éjszakáig bent tartotta őket, és szabotázzsal vádolta saját embereit. A beszámoló arról is szól, hogy a munkatársak féltek tőle.
Komlós Jánost 1953 februárjában őrnagyi rendfokozattal bocsátották el az ÁVH hivatásos állományából. 1956-ban titkos állományú tisztként ismét alkalmazták. Fedőállásban a Külkereskedelmi Minisztérium protokollosztályát vezette, állambiztonsági feladatai közé információs hálózat irányítása is tartozott.
1957-ben a Magyar Rádióhoz, majd a Magyar Nemzethez került, 1962-ben a Népszabadság kulturális rovatának vezetője lett. A Mikroszkóp Színpad 1967. október 13-án nyílt meg az irányításával. A színházművészeti lexikon a Rádiókabaré meghatározó alakjaként tartja számon; televíziós műsorai is népszerűek voltak.
Az ügynökakták megnyitása most sok család számára teszi személyessé az állambiztonság történetét. Az Ellenszél a napokban Petrás Lilla édesanyjának történetén keresztül is írt a beszervezés körülményeiről. Komlós János pályáját saját jelentései, a vizsgálati iratok és az érintettek beszámolói alapján lehet végigkövetni. Egyik jelentésében a később humoristaként ismertté vált tiszt még azt is kifogásolta, hogy a később kivégzett szerzetes hogyan mondja el a neki előírt vallomást.
