Angolul és hollandul folyékonyan beszél, a magyarországi állásinterjúkon mégis a férfinevéről kérdezték. Bujdosó Róza közgazdász, könyvelő, transz nő. Belgiumban él, és már feladta az itthoni munkavállalás tervét.
A 44 éves Róza négy éve él nyíltan a nemi identitásának megfelelően. Németül alapfokon beszél. Történetét korábbi összeállításunkban már bemutattuk. Most írásban adott válaszai és levelei alapján készült, szerkesztett interjúnkat olvashatják.
A 2020-as, 33-as paragrafusként ismert módosítás megváltoztathatatlanná tette az anyakönyvben nyilvántartott születési nemet. Az utónevet is ehhez köti a törvény. Róza számára ennek következményei az állásinterjúktól a banki ügyintézésig érnek.
Mi történt a magyarországi állásinterjúkon?
„Az interjún gyakran kérdeztek tőlem olyanokat, hogy miért férfinevet használok” – írja. „Ez eleve lenullázza az esélyeimet, mert hihetetlenül kellemetlen.”
A munkakeresésben érezte a legfájdalmasabbnak az iratai és a megjelenése közötti eltérés következményeit. Úgy élte meg, ez gyakorlatilag ellehetetlenítette az elhelyezkedését. Az állásinterjúkon újra ugyanaz a kellemetlen kérdés került elő. A szakmai tapasztalatai mellett a személyazonosságát is magyaráznia kellett.
Hol találkozol még ezzel a mindennapokban?
Róza a bérlet felmutatását, a bankot és a hivatalokat sorolja. Beszámolója szerint az ügyintézők az iratai alapján nehezen tudják beazonosítani. Egy hétköznapi ügy elintézése így visszatérő vitákkal jár számára.
Az egészségügyi ellátás és a hormonpótlás hozzáférhetősége miatt is aggódik, mert meggyőződése szerint az ahhoz való hozzáférést az orvosi figyelmeztetések ellenére a Fidesz–KDNP-kormány az orvosi figyelmeztetések ellenére adminisztratív eszközökkel szándékosan akadályozta. Az Endocrine Society irányelve külön figyelmet kér az ivarmirigy-eltávolítás után hormonkezelést abbahagyók csontritkulási kockázatára, mely mellett a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását és kognitív hanyatlást is előidézhet (forrás: GenderGP – Dr. Helen Webberley klinikája nyomán). A sajtó egy részét is felelősnek tartja a transz emberekről kialakult ellenséges képért, mert az ENSZ által gyűlöletcsoportnak minősített úgynevezett „genderkritikus” mozgalom Nyugatról átvett és szintén Nyugaton sokszor cáfolt dezinformációit tényként tálalták a magyar nyilvánosságnak, ezzel démonizálva a transz embereket, valamint az életmentő egészségügyi ellátásukat.
Mit jelentene számodra a 33-as paragrafus eltörlése?
Róza fontosnak tartotta utólag pontosítani a válaszát. A változás lehetővé tette volna számára a magyarországi munkavállalást. Ma már külföldön rendezkedett be.
„Letettem a magyarországi ambícióimról, mert reménytelennek tűnik” – fogalmaz. Az itthoni munkavállalásról ezért már múlt időben beszél.
Mit kérsz a döntéshozóktól?
Magyar Péternek címzett leveleiben a korábbi kormány LMBTQ-ellenes intézkedéseinek felülvizsgálatát sürgeti. Úgy látja, a közösség elleni kampányok külföldről átvett kultúrharc részei. Azt várja, hogy a kormány minden magyar állampolgár érdekeit képviselje. Az emberi jogi jogsértések felelőseinek elszámoltatását is szeretné.
Az önazonos okmányok hiányáról a Pride is beszélt korábbi interjúnkban. A szervezet akkor nem tudott konkrét kormányzati ígéretről vagy határidőről beszámolni.
Róza a nyilvánosság segítségét is kéri. Azt szeretné, hogy békés állampolgárok ellen többé ne lehessen politikai haszonért következmények nélkül hangulatot kelteni és a jogaikat korlátozni és életüket önkényesen ellehetetleníteni, mert akkor ezt bárki mással is meg lehet tenni és meg is fogják tenni. „Mi olyan emberek vagyunk, mint ti” – üzeni.
