Egy transz nő egy órán át várt a műszakja után, mert félt elindulni haza. A munkahelyén továbbadták személyes adatait, aztán fenyegetést hallott. Öt transz ember története teszi láthatóvá a 33-as paragrafus következményeit és az önazonos élet akadályait.
Egy igazolványnak azt kellene megkönnyítenie, hogy szemlézzenek minket, és tudják, kik vagyunk. Ha a benne szereplő név és nem eltér attól, ahogyan azonosítson bennünket, az irat megbélyegzésünk eszközévé válhat. Bemutatása újra és újra magyarázkodásra kényszeríthet. A munkahelyen, a bankban vagy egy hivatalban olyan személyes információ kerülhet elő, amelyről magunk szeretnénk eldönteni, kinek beszélünk.
A 33-as paragrafusként ismert, 2020-ban elfogadott módosítás az anyakönyvi nyilvántartásban a „nem” adatot „születési nemre” cserélte. Ezt az adatot megváltoztathatatlanná tette. A hatályos szabályozás az utónevet is a születési nemhez köti. Így a transz emberek előtt bezárult a nemi identitásuknak megfelelő hivatalos nem és utónév bejegyzésének lehetősége.
Az Ellenszél megkérdezett érintetteket, arra kértük őket, mondják el, számukra, mit jelent a 33-as paragrafus. Négyen névvel, egy megszólalónk anonim módon osztotta meg velünk a történetét.
Anonim megszólalónk: egy munkanap végén már a hazafelé vezető úttól félt
Névtelen megszólalónk egyetemistaként diákmunkát vállalt. Elmondása szerint egy esti műszakban a műszakvezető a távollétében megosztotta személyes adatait a többi diákkal. Mire visszatért a szünetről, megváltozott körülötte a légkör. A hátralévő négy órában folyamatosan beszóltak neki.
Úgy tett, mintha zenét hallgatna. Ekkor hallotta, hogy egyikük hazáig követné, és „megmutatja nekem milyen is nőként egyedül sétálni éjszaka”. A műszakja után még egy órát maradt. Abban bízott, hogy a fenyegetőző addigra megunja a várakozást és hazamegy.
„Egész hazaúton szorongattam a paprikasprémet a kezemben” – írta. Dolgozni ment, majd úgy kellett hazajutnia, hogy közben egy munkatársa fenyegetésétől félt.
Fél évvel később ugyanonnan hívták, hogy menjen ismét dolgozni. Felismerte a műszakvezető hangját, és kérte, töröljék a számát. A válasz gúnyos volt: „Kár, pedig ez a munkahely nagyon barátságos a transzneműek felé, láthattad te is.” Nevetést hallott a háttérből.
A munkaközvetítő szövetkezetnél később együttérzéssel fogadták, és az ügyintézőkkel továbbra is jó tapasztalatai voltak. Ez azonban nem tette meg nem történtté azt az estét. Az adatai több emberen mentek keresztül, és mindegyikük emberségében meg kellett volna bíznia.
„Elegem van abból, hogy az egész emberi méltóságom vadidegen emberek jófejségén múlik” – fogalmazott. Története megmutatja, miért lehet veszélyes a transz identitás engedély nélküli felfedése. Az önazonos iratok hiánya újra és újra ilyen kényszerű feltárulkozásnak teheti ki az érintetteket.
Gyurics Andrea: a barátnője őt kérte tanúnak, az iratokon mégis egy másik név szerepelne
Gyurics Andrea gyerekkori legjobb barátnője esküvőjén lett volna tanú. Megtisztelőnek érezte a felkérést, hosszas gondolkodás után mégis visszamondta. A hivatalos férfinevével kellett volna aláírnia, és úgy érezte, ez „megmérgezné” az élményt.
Egy esküvői tanúság annak az öröme is, hogy valaki a legfontosabb emberei között számít ránk. Andreának ehhez egy olyan nevet kellett volna használnia, amely nem tükrözi, ki ő. „Így elesem ettől a lehetőségtől, ami számomra nagyon fontos lett volna” – írta.
Andrea büszkén vállalja, hogy transz. Kifejezetten kérte, hogy a története mellett az arca és a neve is megjelenjen. A nyilvános kiállása mellett arra is vágyik, hogy hétköznapi helyzetekben egyszerűen önmaga lehessen.
2019-ben kezdett hormonterápiába. A hivatalos változtatást halogatta, részben az ügyintézéstől való szorongása miatt, majd lemaradt a lehetőségről. Azóta egy elmaradt ügyintézés következménye még egy baráti ünnephez is elkíséri.
„Egyszerűen csak szeretnék létezni úgy, hogy ne kelljen folyamatosan magyarázkodnom” – foglalta össze. Azt szeretné, hogy ne kelljen minden alkalommal előre mérlegelnie, hogyan fogadják majd.
Bujdosó Róza: az állásinterjún a férfinevét kellett magyaráznia
Egy állásinterjún rendszerint azt szeretnénk megmutatni, mire vagyunk képesek. Bujdosó Róza közgazdász és könyvelő, angolul és hollandul is folyékonyan beszél. Magyarországi interjúin mégis újra előkerült, miért használ férfinevet.
Beszámolója szerint ettől annyira kellemetlenné vált a helyzet, hogy úgy érezte, elvesztek az esélyei. A szakmai bemutatkozás közben a személyes életét kellett magyaráznia. A bérlet bemutatásakor, a bankban és a hivatalban is az iratai és a megjelenése közötti eltéréssel szembesült.
Az okmányokkal kapcsolatos kiszolgáltatottság a felvétel után is számít. Egy új munkaszerződéshez leadott iratból az adatokat kezelő munkatárs ismerheti meg valaki transz identitását. Az érintett így elveszítheti a döntést arról, mikor és kivel osztja meg ezt.
Róza ma Belgiumban él. A magyarországi munkavállalás lehetőségéről már múlt időben beszél: „tudtam volna”.
„Letettem a magyarországi ambícióimról, mert reménytelennek tűnik” – írta. Ebben a múlt időben benne van egy feladott hazai jövő. Egy jogszabály későbbi megváltoztatása az addig elvesztett lehetőségeket már nem hozza automatikusan vissza.
A börtönben a papíron szereplő nem a testi biztonságot is érinti
Az iratok eltérése fogvatartás esetén különösen súlyos helyzetet teremthet. A büntetés-végrehajtási törvény előírja a férfiak és nők elkülönítését a szabadságvesztés végrehajtásakor.
A Magyar Helsinki Bizottság és a Háttér Társaság 2025-ös jelentése a büntetés-végrehajtás hivatalos válaszait is ismerteti. Ezek szerint az elhelyezésnél az iratokban szereplő nem számít, függetlenül a nemi identitástól és a nemi megerősítő kezelésektől.
Egy műtéten átesett transz nő így férfibörtönbe kerülhet, ha hivatalosan továbbra is férfiként tartják nyilván. A mellek vagy a műtéttel kialakított hüvely önmagukban nem változtatják meg ezt a besorolást. A szabály fordítva is működik: a nőként nyilvántartott transz férfinál a női elhelyezésből indulnak ki.
A jelentés egy női nemi jellemzőkkel rendelkező transz ember férfibörtönben történő elhelyezéséről is beszámol. Zaklatást, fizikai bántalmazást és szexuális kizsákmányolást is dokumentál az LMBTQI fogvatartottak körében. Az ilyen erőszak súlyos sérülést okozhat, akár életveszélyessé is válhat.
A védelmet szolgáló egyéni elhelyezési döntések ettől külön kérdést jelentenek. A jelentés szerint sérülékeny fogvatartottak kerülhetnek pszichoszociális részlegre, de ilyen részleg nem minden intézetben működik. A biztonság ezért nem vezethető le pusztán abból, hogy az adminisztráció besorolt valakit férfinak vagy nőnek. A szabadságvesztés senkit nem jogosít fel arra, hogy a fogvatartottat megalázza vagy bántalmazza.
A transzneműség önmagában nem mentális betegség
Transznemű az, akinek nemi identitása eltér a születésekor megállapított nemétől. A nemi identitás az ember belső megélése arról, milyen nemű. Önmagunk felismerése és ennek nyílt felvállalása hosszú időre elválhat egymástól, ahogyan megszólalóink történeteiből is látszik.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO egyértelművé teszi: a transz identitás nem mentális betegség. Az ICD-11 nemzetközi osztályozásban a nemi inkongruencia a szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok között szerepel. Ez a megélt nem és a születéskor megállapított nem közötti tartós eltérést jelenti.
Az orvosi kategória fenntartása az ellátáshoz és annak finanszírozásához való hozzáférést szolgálja. Abból, hogy valakinek hormonkezelésre vagy műtétre van szüksége, nem következik, hogy az identitása beteg lenne.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság a nemi diszfóriát is elkülöníti a transz identitástól. Ez a nemi eltéréshez kapcsolódó, klinikailag jelentős szenvedést vagy működési nehézséget jelenti. Nem minden transz ember tapasztalja. A szakmai tájékoztató a családi elutasítást, a megbélyegzést és a diszkriminációt is összekapcsolja a lelki problémákkal.
Amikor valaki fél a munkahelye elvesztésétől vagy attól, hogy megtámadják, a félelmének valós társadalmi oka is lehet. A támogatásnak ezekkel a körülményekkel is foglalkoznia kell.
Derő Patrícia: éveken át az otthona és az önazonos élete között őrlődött
Derő Patrícia már körülbelül tíz éve szerette volna megváltoztatni hivatalos nevét és nemét. Egyetemre járt, anyagilag a szüleitől függött. Attól tartott, hogy ha elindítja az eljárást, elküldik otthonról.
Számára az önazonosság felvállalásához rögtön a megélhetés kérdése társult. Hol lakhat, ha elutasítják? Miből tartja fenn magát a tanulmányai mellett? Később lett pénze hormonokra, de továbbra is megfelelő információ és támogatás hiányáról írt.
Thaiföldig utazott egy nemi megerősítő műtét reményében, amelyet végül nem végeztek el. Külföldön munkát keresett, majd hazatért. Beszámolója szerint a hormonkezelés megkezdése után családi elutasítással szembesült, és ismét el kellett költöznie a szüleitől.
„Azóta is keresem a helyemet az életben, hogy legyen egy állandó állásom” – írta. Történetében a családi viszonyok, a pénzhiány és a jogi akadályok egymásra rakódnak. A 33-as paragrafus a hivatalos elismerés útját zárja el, miközben a többi nehézséggel is meg kell küzdenie.
A test nemi jellemzőinek megváltoztatását célzó orvosi tranzíció közben egészségügyi döntések sorával jár. Felnőttkori hormonkezelés előtt az Endocrine Society szakmai irányelve az egészségi állapot és az egyéni kockázatok felmérését javasolja. A várható testi változásokról és a termékenység megőrzésének lehetőségeiről is tájékoztatást kell adni.
A hormonkezelés rendszeres orvosi kontrollal és laborvizsgálatokkal jár. Az irányelv az első évben háromhavonta, később évente egyszer vagy kétszer javasol ellenőrzést. A műtéti ellátás további szakmai mérlegelést és az ellátók együttműködését igényli.
A műtétre készülő embernek a beavatkozás kockázataival, a lábadozással és az utógondozással is számolnia kell. Közben meg kell oldania a munkából való kiesést, az utazást és a mindennapi megélhetést is. Családi támasz nélkül ezek a feladatok még nehezebbek lehetnek.
A tranzíció mindenkinél más: jelenthet névhasználatot, társadalmi felvállalást, hormonkezelést, műtéteket vagy ezek különböző kombinációit. Van, aki nem kér orvosi beavatkozást. Senkinek nem kell műtétekkel vagy szenvedéssel bizonyítania, hogy transz. A már elvégzett kezelések pedig önmagukban nem oldják fel a nem jogi elismerésének magyarországi tilalmát.
Bresalio: tizenegy évig ugyanúgy szüksége volt a saját nevére
Bresalio 2010-ben kezdte használni jelenlegi nevét, az orvosi tranzícióját viszont csak 2019-ben tudta megkezdeni. Elmondása szerint további két év kellett ahhoz, hogy mások a megjelenése alapján is férfiként tekintsenek már rá. Az addig eltelt tizenegy évben is ugyanaz volt az identitása, mint amikorra „beállt” a hormonkezelés hatása.
„A nevemmel való azonosulásom kezdetétől fogva végig ugyanolyan szükségletem volt használatára” – hangsúlyozta. Ezzel arra figyelmeztet, hogy a saját névhez való erős érzelmi viszony már jóval a külső változások előtt létezhet. Az önazonosság elismerését a megjelenéshez kötve ezeket az éveket figyelmen kívül hagynánk.
Az ő helyzete eltér a többiekétől: 2018-ban még el tudta intézni a jogi nem- és névváltoztatást. A 33-as paragrafus által bevezetett tilalom ezért közvetlenül nem érinti. Az általa használt nevet viszont ő sem tudta anyakönyveztetni, mert nem szerepel az utónévjegyzékben. A felvételét sem szeretné kérni oda: magát a névjegyzékrendszert utasítja el és szeretné eltörölni.
Egy példával magyarázta el, miért marad fájdalmas a helyzet akár egy kedves ügyintéző mellett is. Meggyőzheti az ügyintézőt arról, melyik nevet érzi sajátjának, és miért fontos számára az önazonos név. Az ügyintéző azonban a munkakörében továbbra is az anyakönyvezett név használatát várja el a hivatalos szerződésen. A szerződés a saját döntését tükrözi, ő vállal vele kötelezettséget. Mégsem a sajátjaként megélt nevével vesz részt az ügyletben.
Bresalio rámutat: az önazonos név használatának megtagadása az önrendelkezés elvesztését jelenti. A 33-as paragrafus eltörlését a nulladik lépésnek tartja a teljesen szabad névviselési szabályozás felé. Mindenki számára biztosítani szeretné az önazonos neve szabad használatát. Története arra is emlékeztet, hogy az emberi méltóság csendben, akkor is sérülhet, amikor senki nem kiabál vagy fenyegetőzik.
Az elvesztett nyugalmat kérik vissza
A szabályozás elleni nemzetközi tiltakozásról már 2020-ban beszámoltunk. A Háttér Társaság mostani petíciója ismét elérhető, átlátható és gyors eljárást sürget a nem jogi elismerésére.
A Budapest Pride az Ellenszélnek adott októberi interjúban nem tudott konkrét politikai ígéretről vagy határidőről beszámolni az önazonos iratok ügyében.
Andrea úgy látja, egy törvénymódosítás nem szüntetné meg az összes előítéletet. Egy fontos akadályt viszont levenne a mindennapjairól. Így fogalmazta meg, mit vár tőle: „Nagyobb biztonságot, több önállóságot és kevesebb felesleges magyarázkodást jelentene a mindennapokban.”
Ez a nyugalom hiányzott a tanúként visszamondott esküvőből, a félresikló állásinterjúkból és abból az éjszakai hazafelé vezető útból. Olyan hétköznapi biztonság, amelynek az elvesztésére sokan csak akkor gondolnak, amikor már nekik is magyarázkodniuk kell.
Hamarosan mindegyik riportalanyunkkal külön interjú is megjelenik, ahol olvasóink bővebben tájékozódhatnak,
