Egy volt államtitkár szerint Orbán Viktor személyesen utasította arra, hogy emeljék meg az Antenna Hungária már kialkudott vételárát. A Fidesz kacsának nevezte a történetet. Tarjányi Péter szerint viszont az ügy nem hitvita: a tárgyalópartnereket, a szerződéseket és a pénzmozgásokat kell megvizsgálni.
Miért fizetne az állam többet egy vállalatért, mint amennyiért az eladó már hajlandó lenne megválni tőle? Ezt a kérdést helyezi középpontba Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő Facebook-bejegyzése, amely Vályi-Nagy Vilmos Partizán-interjújára reagál.
Az egykori infokommunikációs államtitkár súlyos állítást tett a 2014-es Antenna Hungária-vásárlásról. Tarjányi szerint azonban nem elegendő a történeten felháborodni: azt kell tisztázni, milyen bizonyítékok támasztják alá.
A volt államtitkár szerint Orbán emeltette meg az árat
A Partizán-interjúról beszámoló Telex szerint Vályi-Nagy azt mondta: a francia TDF-csoporttal folytatott tárgyalásokon 61–62 milliárd forintról sikerült 48 milliárdra lealkudniuk a vételárat.
Állítása szerint amikor erről tájékoztatta Orbán Viktort, az akkori miniszterelnök 53 milliárdos összeget jelölt meg. Vályi-Nagy elmondása alapján ezután vissza kellett térniük a tárgyalóasztalhoz, és felfelé módosítaniuk az árat.
Havasi Bertalan, a Fidesz sajtófőnöke a Partizán megkeresésére kacsának minősítette az elmondottakat.
Az állítólagos miniszterelnöki utasítást tehát vitatják. A visszaemlékezés önmagában nem bizonyítja, hogy az ügylet során indokolatlan többletfizetés vagy korrupció történt.
Tarjányi: a történetnek ellenőrizhető nyomai lehetnek
Tarjányi szerint egy ilyen módosítás nem maradhatott volna meg két ember beszélgetésének szintjén. Újra egyeztetni kellett volna az eladóval, átvezetni a változásokat, jóváhagyni a feltételeket, majd teljesíteni a kifizetést.
Ezért a tárgyalások résztvevőinek meghallgatását és a korabeli dokumentumok összevetését tartja szükségesnek. Ajánlatok, levelezések, szerződéstervezetek és jóváhagyások mutathatnák meg, mikor, kinek a kezdeményezésére és milyen indokkal változott az összeg.
A szakértő ugyanakkor Vályi-Nagy történetének szigorú ellenőrzését is sürgeti. A kulcskérdés szerinte az: valóban megszületett-e a 48 milliárdos megállapodás ugyanazokra a feltételekre, amelyek mellett később lezárták az ügyletet?
A korabeli számokat sem lehet kihagyni
A 2014. márciusi hivatalos közlemény 55,9 milliárd forintos vállalatértéket rögzített. A tranzakció a részvények megvásárlása mellett a TDF által nyújtott tulajdonosi kölcsön kiváltását is tartalmazta.
Május 30-án viszont maga Vályi-Nagy nyilatkozta az InfoRádiónak, hogy végül 53,8 milliárd forintért vásárolta meg az állam a vállalatot. Akkor az alacsonyabb összeget többek között a korábbi tulajdonos által kifizetett vezetői bónuszokkal és egy leányvállalati kisebbségi részesedéssel kapcsolatos levonásokkal magyarázta.
Ezek az adatok önmagukban sem nem igazolják, sem nem cáfolják az állítólagos Orbán-utasítást. Azt viszont megmutatják, miért nélkülözhetetlen a különböző összegek pontos tartalmának tisztázása.
Nem bemondásra kell eldönteni
Tarjányi gondolatmenete szerint ha az árváltozásnak dokumentált, észszerű gazdasági magyarázata van, azt el kell fogadni. Ha nincs, akkor a kapcsolódó szerződéseket, közvetítőket és pénzmozgásokat is vizsgálni kell.
A politikai vita középpontjában így nem pusztán két szám áll. Hanem az, hogy ki döntött a közpénz felhasználásáról, milyen feltételekkel, és ezt milyen iratok igazolják.
Vályi-Nagy állít, a Fidesz tagad. Tarjányi szerint innen kellene továbblépni a bizonyítékokhoz.
