Tisza-szimpatizáns kommentelők estek neki Hadházy Ákosnak, miután kérdéseket tett fel az augusztus 20-i közbeszerzésről. A politikus a Telexen megjelent G7-cikkre reagált, amely problémás körülményeket tárt fel a tender körül.
Hadházy nem állította, hogy bizonyított bűncselekmény történt. Azt írta, hogy a közölt levelezés valódisága esetén súlyos kérdések merülnek fel. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy több kormánypárti szimpatizáns nekiessen a kommentmezőben.
Hadházy később egyetlen, összefüggő hozzászólásban válaszolt nekik:
„Természetesen mindig beleolvasok a kommentekbe és természetesen mindig szomorúan mosolyogva olvasom a „meddig vergődik a sértődött lódoktor” tartalmú üzeneteket. Az a nagy szerencsém, hogy a fidesze – és néha az ellenzéki – kommentelőktől 13 év alatt elég sok hasonlót kaptam ahhoz, hogy a helyén tudjam kezelni ezeket a mentális egészségem megroppanása nélkül.
A konkrét ügyben:
- a kommentek írása előtt a kormánypárt híveinek javaslom elolvasni a Telex cikkét, amit megosztottam (sértődött pesti firkászok?)
- bizakodó vagyok, hiszen jelenleg még minden lehetőség megvan arra, hogy a kormány máshogy kezelje ezt az ügyet, mint az előző”
A történet azonban jóval többről szól egy közösségi médiás vitánál. A rendszerváltással ugyanis a politikai szemléletnek is változnia kell.
Egy kormány támogatása nem jelentheti azt, hogy annak minden döntését automatikusan védeni kell. Különösen akkor nem, amikor valami eltérhet a korábbi ígéretektől.
Hadházy korábban Magyar Péter ügyeiben is azt hangsúlyozta, hogy nem lehet félrenézni. Az Ellenszél korábban részletesen bemutatta egy másik ilyen kritikáját is.
Ebben van most az ügy valódi politikai tanulsága. A kritika nem kizárólag az ellenféllel szemben érvényes eszköz.
Sokan, akik ma Hadházyt támadják, néhány éve még az ő korrupcióellenes munkájának szurkoltak. Ennek mércéje azonban nem változhat attól függően, hogy éppen ki van hatalmon.
Ha valami nem az ígértek szerint működik, arról beszélni kell. Éppen ettől lehet valódi a rendszerváltás.