Hankó Balázs története többről szól egy félresikerült politikai mondatnál. Egy volt kulturális miniszter „pedofil” előadásként beszélt egy gyermekvédelmi célú bábdarabról. A Lili és a bátorság éppen arra tanítja a gyerekeket, hogy merjenek nemet mondani. Arra is ösztönzi őket, hogy veszély esetén kérjenek segítséget megbízható felnőttől.
Hankó 2024-ben az NKA szakmai kollégiumának támogatási döntését is felülírta. A darab továbbjátszására javasolt 800 ezer forintos támogatás végül eltűnt. A közzétett lista szerint további tucatnyi szakmai döntést is átírt. Pintér Béla, a FreeSZFE és más színházi alkotók támogatása szintén nullára csökkent. Mindez különösen súlyos az NKA körüli későbbi botrányok ismeretében.
Ez szerintem pontos képet ad arról, milyen kultúrpolitika folytatódhatott volna egy újabb Fidesz–KDNP-kormány alatt. Nem szakmai vita látszik, hanem politikai címkézés és hatalmi beavatkozás. Aki egy gyermekvédelmi előadást „pedofilnak” nevez, az vagy nem érti a művet, vagy nem akarja érteni. Egyik lehetőség sem megnyugtató egy kulturális döntéshozó esetében.
Innen már csak egy lépés a teljes kulturális tér politikai megszállása. Színházak, filmek, könyvek és alkotók kerülhettek volna célkeresztbe, mert nem illenek a hatalom világképébe. A szakmai teljesítmény helyét végleg átvehette volna a lojalitás. Ennek jeleit a korábbi állami kulturális díjazásoknál is láthattuk. A művészet azonban nem attól értékes, hogy megfelel egy pártközpont ízlésének.
Ha ez a szemlélet marad kormányon, az érdemi magyar művészet kerülhetett volna veszélybe. Színházat, filmet és alkotókat söpörhettek volna félre pusztán politikai alapon. A hozzá nem értésük végül barbár módra taposhatta volna el a szabad alkotást.
Szerencsére ez a politikai korszak véget ért. A Fidesz–KDNP már nincs kormányon, és remélhetőleg nem kerül újra ilyen hatalmi helyzetbe. A választók már megmutatták, hogy elegük van ebből a rendszerből. Hankó története pedig emlékeztető arra, milyen gyorsan válhat a hozzá nem értésből kulturális rombolás.