Az új közmédia léterehozása kapcsán azt ígérték, hogy szakítanak a propaganda éveivel. Az első személyi döntések azonban máris kellemetlen kérdéseket vetnek fel.
A 444 szerint az M1 Híradó főszerkesztője Hajdú Gábor lesz. Korábban a Hír TV-nél, majd az Echo TV-nél dolgozott. Borsa Miklós pedig tizenegy év után tér vissza a közmédiához. Ő 2022-ben maga mondta el, hogy utasításra valótlanságokat is felolvasott.
Egy megújuló intézménynek világosan meg kell indokolnia, miért éppen rá esett a választás.
A kérdés nem az, hogy minden korábbi közmédiás örökre alkalmatlanná vált-e. Ez igazságtalan és szakmailag is értelmetlen lenne. A valódi kérdés az, miért mindig ugyanazokból a körökből érkeznek az új vezetők.
Nincs elegendő tapasztalt szerkesztő a független sajtóban, a vidéki médiában vagy a fiatalabb szakemberek között? Nem akadtak olyanok, akik nem szolgálták a Fidesz médiarendszerét? Vagy egyszerűbb régi kapcsolatokból építkezni, mint valódi szakmai versenyt teremteni?
A közmédia hitelessége nem épülhet pusztán ismert arcokra. Átlátható pályázatok, nyilvános szakmai programok és számonkérhető vezetői vállalások kellenek. A kinevezetteknek azt is el kell mondaniuk, mit tettek korábban a propaganda ellen.
A közmédia nem átlagos munkahely. Vezetőinek múltja közvetlenül meghatározza, hogy a nézők elhiszik-e az újrakezdés ígéretét. A bizalomhoz nem elég egy új arculat és néhány ünnepélyes mondat.
Korábban a közmédia bocsánatkérése és leállása történelmi újrakezdést ígért. A Bodacz Balázs kinevezése körüli vita már megmutatta a személyi döntések kockázatát.
A közmédia nem lehet politikai zsákmány, de szakmai menedékhely sem. Különösen azok számára nem, akik korábban a rendszer fontos állomásain dolgoztak. A tapasztalat érték, de csak akkor, ha felelősségvállalás és bizonyítható szakmai fordulat kíséri.
A kormányváltás lehetőséget adott volna új szerkesztőségi kultúra felépítésére. Ehhez új bizalom, szélesebb merítés és valódi verseny kellett volna.
Ehelyett egyelőre régi nevek térnek vissza új díszletek között. Ez nem megújulásnak látszik, hanem óvatos újracsomagolásnak.