Az Egri csillagok egyik 1533-ban játszódó jelenetében már bőven kerül paprika a készülő húsra. Nyolc évvel később Tulipán friss paprikát eszik, a szalonnáját pedig őrölt paprikával szórja meg. Csakhogy a növény első ismert magyarországi nyomai évtizedekkel későbbiek, és akkor sem konyhai fűszerként, hanem különleges dísznövényként említették. A részlet nem dönti romba Gárdonyi regényét, de valódi történelmi időutazás bújik meg benne.
A paprika már 1533-ban belekerül a fazékba, pedig nem lett volna ott a helye
Az Egri csillagok elején, az 1533-ban játszódó jelenetek egyikében birkahúst főznek. Gárdonyi így ír a fűszerezésről:
„Hullott a húsra vereshagyma is, meg paprika bőven.”
A regény eredeti szövegében a paprika nem ritka, messziről érkezett különlegességként jelenik meg. Olyan természetességgel szórják az ételbe, mintha már régóta ismert, hétköznapi fűszer volna.
András kocsis jelenetében pedig ő főzte a törökök ételét, és annyi paprikát tett bele, hogy Jumurdzsák felpofozta:
„Mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!”
A regény szerint tehát András kocsis „paprikázta el” a vacsorát. Végül az ételt magyar rabok kapták meg.
Éppen itt kezdődik a probléma.
Amerikából valóban eljuthatott Európába – de ettől még nem lett rögtön magyar alapfűszer
A paprika amerikai eredetű növény. Kolumbusz első útja után került Európába, majd a portugál és spanyol kereskedelmi útvonalakon gyorsan terjedni kezdett.
1533-ra már több mint negyven év telt el Amerika európai felfedezése óta. Ezért önmagában nem volna teljesen lehetetlen, hogy néhány paprikamag vagy termés addigra eljusson a Földközi-tenger térségébe, esetleg az Oszmán Birodalom valamelyik kereskedelmi központjába. A valódi kérdés tehát nem az, hogy eljuthatott-e ide.
Hanem az, hogy ennyire rövid idő alatt válhatott-e olyan közönséges fűszerré, amelyet egy magyarországi tábori főzésnél „bőven” szórnak a húsra. Erre már aligha a válasz.
Magyarországon csak évtizedekkel később bukkan fel
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a paprika egyik legkorábbi magyarországi említése 1570 körülről származik. Széchy Margit kertjében „vörös törökborsként” nevelték.
Ez közel négy évtizeddel későbbi adat Gárdonyi első paprikás jeleneténél.
Ráadásul ekkor még nem egy paraszti konyhákban széles körben használt fűszerről beszélünk. A paprika egzotikus növénynek számított, amely főúri kertekben jelent meg. A rendszeres magyarországi étkezési használata jóval később, fokozatosan alakult ki, igazán elterjedtté pedig csak a 18. században vált.
Gárdonyi tehát nem egyszerűen néhány évvel sietett előre. Egy későbbi magyar étkezési kultúrát helyezett vissza a 16. század első felébe.
Tulipán paprikás szalonnája még nehezebben magyarázható
A regény egyik 1541-ben játszódó részében Tulipán friss zöld paprikát vesz elő, majd őrölt paprikával szórja meg a szalonnáját.
Ez már nem egy véletlenül Magyarországra került növény története. Ehhez egyszerre kellett volna léteznie:
- helyi paprikatermesztésnek;
- friss termésnek;
- szárított, őrölt paprikának;
- kialakult étkezési szokásnak.
Mindez 1541-ben történelmileg nagyon valószínűtlen.
A jelenet sokkal inkább Gárdonyi saját korának világát idézi. A 19. század végén a paprika már szinte elválaszthatatlan volt a magyar konyha képétől, ezért az író könnyen úgy érezhette, hogy a török időkben is természetes helye van az asztalon.
Még maga a „paprika” szó is túl korai
A részlet nyelvileg is gyanús.
A növényt a korai magyar forrásokban törökborsnak, vörös törökborsnak vagy indiai borsnak nevezték. A ma használatos paprika szó írásos magyar előfordulása csak jóval későbbről, a 18. századból ismert.
Egy történelmi regénytől természetesen nem várható el, hogy minden szereplő hiteles 16. századi nyelven beszéljen. Akkor a könyvet a mai olvasók jelentős része alig értené.
Itt azonban nem csupán korszerű szóhasználatról van szó. A modern szóval együtt egy modern étkezési szokás is visszacsúszott Gárdonyi történetébe.
A közelben egy még nagyobb tévedés is lapul
A paprikás jelenetnél Gárdonyi a burgonyát is megemlíti. A regény szerint a krumplit akkoriban már nagyurak kóstolgatták ritka csemegeként.
Csakhogy 1533-ban a burgonya még Európában sem terjedhetett el ilyen módon. Az első megbízható európai nyomai csak a 16. század második feléből származnak.
Vagyis ugyanabban a részben két Amerikából érkezett növény is túl korán jelenik meg:
- a paprika már megszokott fűszerként;
- a burgonya már főúri különlegességként.
A paprika anakronizmusa érdekes. A burgonyáé még látványosabb.
Hogyan hibázhatott ekkorát egy ennyire alapos író?
Gárdonyi Géza komoly kutatómunkát végzett az Egri csillagok megírása előtt. Történeti forrásokat tanulmányozott, korabeli neveket gyűjtött, és Konstantinápolyba is elutazott.
Az alapos kutatás azonban nem jelentett mai értelemben vett történelmi tényellenőrzést.
A paprika Gárdonyi korára már annyira természetes része lett a magyar önképnek, hogy könnyű volt azt hinni: a török korban is ott kellett lennie minden bogrács mellett.
Irodalmilag ráadásul kiválóan működik. A paprikás étel, a szalonna és a török szereplők reakciója néhány mondatban teremt hangulatot, humort és kulturális különbséget.
A jelenet tehát emlékezetes – csak nem történelmileg pontos.
Nem romlik el tőle a regény, de máshogy kezdjük olvasni
Az Egri csillagok nem tudományos monográfia, hanem történelmi regény. Gárdonyi célja nem az volt, hogy minden egyes ételt, szót és hétköznapi tárgyat régészeti pontossággal rekonstruáljon.
A paprika története mégis jó példa arra, hogy egy klasszikus művet sem érdemes hibátlan történelmi dokumentumként kezelni.
A különös nem az, hogy az Amerikából érkező növény gyorsan terjedt. Hanem az, hogy Gárdonyi könyvében már jóval azelőtt magyar konyhai alapanyag lett belőle, hogy a valóságban ez megtörtént volna.