Bacsó Péter legendás filmszatírájával, A tanúval indult újra az M1 adása, miután délután elsötétült a közmédia hírcsatornája. A csatorna képernyőjén korábban fekete háttér előtt az az üzenet jelent meg: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük!”
Az újraindítás időpontja sem volt véletlen: az M1 19:56-kor tért vissza, nyilvánvaló utalással az 1956-os forradalomra. A hírszolgáltatás azonban nem indult újra. A csatornán az első időszakban magyar filmeket vetítenek.
A közmédia új vezetése után sötétült el az M1
A nap folyamán Horváth András, az MTVA ideiglenes vezérigazgatója és az általa kijelölt ideiglenes vezetés átvette az irányítást az MTVA-ban. Nem sokkal később leállt az M1 adása, és a Kossuth Rádió is elnémult: frekvenciáján átmenetileg a Bartók Rádió műsora volt hallható.
Az M1-en még a leállás előtt Radnai Csaba olvasta fel az új vezetés érkezéséről szóló közleményt. Ebben az szerepelt, hogy az ideiglenes vezetés feladata a közmédia működésének átvilágítása, az átállás biztosítása, a propaganda felfüggesztése és a hírszolgáltatás szakmai megújítása.
A közlemény célként azt jelölte meg, hogy a közmédia az elmúlt évek után hiteles, objektív és független intézmény legyen.
„A közmédia nem hazudhat”
A közlemény után nem sokkal elsötétült az M1 képernyője. Fekete háttéren fehér betűkkel ez az üzenet jelent meg:
„A közmédia nem hazudhat.
Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük!
A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen.
A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel.
Maradjanak velünk!”
Ez a mondat a közmédia történetének egyik legerősebb önkritikus üzenete. Nem egyszerű technikai leállásról volt szó, hanem nyílt beismerésről: az új vezetés szerint az állami hírszolgáltatás hosszú éveken át nem a közszolgálati feladatát teljesítette.
A fekete képernyő így egy korszakhatárt jelölt. Nem gyász vagy hiba miatt jelent meg, hanem egy politikai és intézményi rendszer lezárásának szimbólumaként.
A tanúval kezdtek – aligha lehetett volna beszédesebb választás
Az újraindulás után az M1 elsőként A tanú című filmet kezdte vetíteni. Ez önmagában is erős üzenet.
Bacsó Péter kultikus filmszatírája a Rákosi-korszak abszurditását, félelmeit és kegyetlenségét mutatja be groteszk humorral. A film tele van olyan mondatokkal, amelyek azóta a magyar közbeszéd részei lettek. A hatalom önkényéről, a hazugság mechanizmusairól, a koncepciós eljárásokról és a rendszer nyelvének abszurditásáról szól.
Ezért különösen szimbolikus, hogy éppen ezzel tért vissza az a csatorna, amelyet az elmúlt években sokan a kormányzati propaganda egyik fő eszközének tartottak.
A választás mintha azt üzenné: a régi rendszer működését nem magyarázni akarják, hanem leleplezni és történelmi összefüggésbe helyezni.
19:56 – az időpont sem volt véletlen
Az M1 visszatérését 19:56-ra időzítették. Ez egyértelmű utalás 1956-ra, a magyar forradalomra és szabadságharcra.
Egy ilyen időpontválasztás nem technikai részlet, hanem politikai szimbólum. Azt sugallja, hogy az új vezetés a közmédia átalakítását nem pusztán intézményi reformként, hanem egyfajta felszabadításként, rendszerváltó gesztusként kívánja bemutatni.
Ez egyszerre lehet hatásos és kockázatos. Hatásos, mert erős történelmi keretet ad a pillanatnak. Kockázatos, mert a közmédia hitelességét végül nem a szimbólumok, hanem a későbbi működés fogja eldönteni.
A Magyar Televízió történetében ritka a fekete képernyő
A Magyar Televízió 1957. május 1-jén indult. Az elmúlt közel hetven évben fekete képernyő csak kivételes esetekben jelent meg: technikai problémák idején, vagy ritkábban történelmi jelentőségű halálesetekkor.
Ilyen volt például 1993. december 12-e is, amikor elhunyt Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.
A mostani fekete képernyő azonban más természetű volt. Nem halálesethez és nem műszaki hibához kapcsolódott, hanem ahhoz az állításhoz, hogy a közmédia hírszolgáltatása elvesztette hitelességét, ezért átmenetileg le kell állítani és újra kell építeni.
A hírszolgáltatás szünetel, a csatorna nem
Fontos különbség, hogy az M1 nem szűnt meg, és nem is tűnt el végleg a képernyőről. A hírszolgáltatást állították le, miközben a csatorna magyar filmekkel folytatja adását.
Ez átmeneti megoldásnak tűnik arra az időszakra, amíg az új hírigazgatóság és az új szerkesztőségi rendszer feláll. A Kossuth Rádió esetében szintén hasonló átmeneti állapot alakult ki: ott a hírszolgáltatás helyett egyelőre a Bartók Rádió műsora hallható.
A döntés azt jelzi, hogy az új vezetés nem akarja változatlan formában tovább működtetni a korábbi hírszolgáltatást, de a közmédia teljes műsorstruktúráját sem állítja le.
Erős gesztus, de most jön a neheze
A fekete képernyő, a bocsánatkérés, az 1956-ra utaló időpont és A tanú vetítése együtt rendkívül erős szimbolikus csomagot alkotnak. De a közmédia megújítása nem szimbólumokon fog múlni.
A legfontosabb kérdés az, hogy mi történik a következő napokban és hetekben. Kik vezetik majd a hírszolgáltatást? Milyen szerkesztési elvek alapján dolgoznak? Lesznek-e nyilvános garanciák a politikai befolyás ellen? Meg tudják-e akadályozni, hogy az egyik propaganda helyére egy másik politikai elfogultság lépjen?
A közmédia akkor válhat valóban közszolgálativá, ha nem a mindenkori hatalomnak, hanem a nyilvánosságnak tartozik elszámolással.
A tanú után a valódi tanúságtétel következik
A tanú vetítése találó kezdet volt. A film évtizedek óta arról beszél, hogyan működik a hatalom, amikor a valóságot a saját érdekei szerint akarja átírni.
Most a közmédia új vezetésének kell bizonyítania, hogy képes szakítani ezzel a logikával.
A régi hírszolgáltatás leállt. A képernyő elsötétült, majd egy korszakos magyar film indult el rajta. Ez történelmi pillanatként is értelmezhető.
De a legfontosabb kérdés továbbra is nyitva van: valóban hiteles, független közmédia épül-e a romokon, vagy csak egy újabb politikai korszak saját jelképrendszere foglalja el a régit?
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!