Megvan az aranykonvoj-ügy első nagy gyanúsítottja: Hajdu Jánost kihallgatták, de a valódi kérdés még csak most jön.
Gyanúsítottként hallgatták ki Hajdu Jánost, a Terrorelhárítási Központ volt főigazgatóját az úgynevezett aranykonvoj-ügyben. Ez önmagában is súlyos hír. De a történet jelentősége messze túlmutat egy volt rendőri vezető büntetőjogi helyzetén.
Az ügyészség közleménye szerint a Fővárosi Nyomozó Ügyészség 7 rendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettének gyanúját közölte Hajdu Jánossal. A volt TEK-főigazgató panasszal élt a gyanúsítás ellen, nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, ugyanakkor vallomást tett. Szabadlábon védekezik.
Ez fontos jogi tény: Hajdu János gyanúsított, nem elítélt. A bűnösségéről bíróság dönthet. De az is tény, hogy az ügyészség már nem pusztán adatokat gyűjt, nem csak tanúkat hallgat meg, hanem konkrét bűncselekmény gyanúját közölte a TEK korábbi első emberével.
Mi történt az ügyészség szerint?
A megalapozott gyanú szerint 2026 márciusában a TEK a NAV felkérése alapján részt vett az Ausztriából Magyarországon keresztül Ukrajna felé tartó pénz- és aranyszállítmány feltartóztatásában. A konvoj nagy mennyiségű amerikai dollárt, eurót és befektetési aranytömböket szállított.
Az ügyészségi közlés szerint Hajdu János eligazítást tartott a műveletben részt vevő vezetőknek, meghatározta, hogy a járműveket meg kell állítani, és utasítást adott az ukrán állampolgárok elfogására is. A hét ukrán pénzszállítót az M0-s autóút alacskai pihenőhelyénél kiszállították, földre fektették, megbilincselték, majd a fejükre látást akadályozó textilt húztak. A gyanú szerint a műveletet Hajdu személyesen a helyszínről irányította.
Az ügyészség állítása szerint az ukránokat később tanúként kezelték, nem gyanúsítottként, a NAV pedig nem gyakorolt tényleges rendelkezési jogot a személyi szabadságuk felett. Ennek ellenére a férfiak továbbra is a TEK őrzésében maradtak. A gyanú szerint legalább kilenc órán át fosztották meg őket jogalap nélkül a szabadságuktól.
A közlemény egyik legsúlyosabb része az, hogy az ügyészség szerint a bilincset még alvás közben is szükségtelenül rajtuk hagyták, a látást akadályozó textilt pedig az emberi méltóságot sértő módon alkalmazták. Ez az ügyészségi értékelés szerint már nem egyszerű intézkedési kellemetlenség volt, hanem a sértettek sanyargatásával járó jogellenes fogvatartás gyanúját alapozta meg.
Az aranykonvoj-ügy eddig is több volt, mint egy látványos rendészeti akció utóélete. Mostantól azonban új szintre lépett. Amikor egy ország terrorelhárításának korábbi vezetőjét ilyen súlyú bűncselekménnyel gyanúsítják meg, akkor már nem lehet azt mondani, hogy „csak politikai zaj” van az ügy körül.
A kérdés ennél sokkal egyszerűbb és sokkal nyugtalanítóbb: működhetett-e úgy állami erőszakszervezet Magyarországon, hogy embereket jogalap nélkül tartottak fogva, miközben az eljáró hatóság már nem is gyanúsítottként kezelte őket?
Ha az ügyészségi gyanú igazolást nyer, akkor ez nem adminisztratív hiba. Nem félreértés. Nem rosszul kitöltött jegyzőkönyv. Hanem annak a legsúlyosabb jele, hogy a hatalom gyakorlói egy ponton túl úgy érezhették: az állam eszközei felett nem a jog, hanem az utasítás az úr. És ez az igazi botrány.
Hajdu János lehet az első név, de aligha az utolsó kérdés
Hajdu János meggyanúsítása azért különösen fontos, mert ő nem egy végrehajtó rendőr volt a sor végén. Ő a TEK főigazgatója volt. Vagyis olyan vezető, akinek nemcsak parancsadási joga, hanem különös felelőssége is volt. Egy ilyen pozícióban nem elég azt mondani, hogy „intézkedés történt”. Tudni kell, mi a jogalap, ki rendelkezik az érintettek szabadsága felett, és meddig tartható fenn egy kényszerintézkedés.
A történet azonban nem állhat meg ott, hogy volt egy végrehajtási lánc, amelynek az élén Hajdu János állt. Egy ilyen horderejű ügyben természetes kérdés, hogy ki tudott róla, ki rendelte el, ki hagyta jóvá, ki kapott róla jelentést, és ki próbálta később politikailag kezelni.
A büntetőeljárásnak természetesen bizonyítékok alapján kell haladnia, nem politikai vágyak szerint. De a közvéleménynek joga van tudni: az aranykonvoj-ügy egy túlkapás volt, vagy egy rendszer működésének leleplező pillanata?
A jogállam próbája nem az, hogy meggyanúsítanak-e valakit
Sokan most azt mondhatják: lám, működik az igazságszolgáltatás, hiszen gyanúsított lett a TEK volt vezetője. Ez részben igaz. Valóban fontos, hogy az ügyészség lépett, és hivatalosan is közölte a gyanút.
De a jogállam próbája nem az első gyanúsításnál dől el.
A valódi próba az lesz, hogy a nyomozás meddig mer elmenni. Csak addig, amíg egy volt főigazgatóig jut? Vagy addig, amíg a teljes döntési lánc fel nem tárható? Lesz-e politikai következmény? Lesz-e intézményi felelősség? Kiderül-e, hogy a NAV, a TEK és más állami szereplők között pontosan ki mit tudott, ki mit rendelt el, és ki mit próbált eltakarni?
A magyar közéletben túl sok ügy fulladt már bele abba, hogy megneveztek egy-két végrehajtót, majd a rendszer egésze sértetlenül továbbment. Az aranykonvoj-ügy akkor lesz valódi fordulópont, ha nemcsak egy ember felelősségét vizsgálják, hanem azt is, hogyan történhetett meg mindez állami intézmények közreműködésével.
Az ártatlanság vélelme jár Hajdu Jánosnak – de az igazság jár a nyilvánosságnak
Fontos kimondani: Hajdu Jánost megilleti az ártatlanság vélelme. A gyanúsítás nem ítélet, a vád nem bizonyított bűnösség. A jogállam éppen attól jogállam, hogy még a legsúlyosabb ügyekben is bizonyítás, védekezés és bírósági döntés kell.
De ugyanilyen fontos kimondani azt is: az áldozatoknak, a magyar állampolgároknak és a nyilvánosságnak joga van az igazsághoz.
Mert ha hét embert valóban úgy tartottak fogva, ahogy azt az ügyészség gyanúja leírja, akkor ez nem csak az ő személyes tragédiájuk. Ez mindannyiunk ügye. A kérdés ugyanis az, hogy Magyarországon az állam ereje a törvényt szolgálja-e, vagy bizonyos helyzetekben a törvény fölé helyezheti magát.
Az aranykonvoj-ügyben most először van név, gyanúsítás és hivatalos ügyészségi állítás. De a történetnek itt nem véget kell érnie, hanem itt kell igazán elkezdődnie. A legfontosabb kérdés ma már nem az, hogy Hajdu Jánost meggyanúsították-e. Ez megtörtént. A legfontosabb kérdés az, hogy ki lesz a következő, akinek válaszolnia kell.