Mégsem nyeli el a Földet a haldokló Nap: Újraírták a világvége forgatókönyvét a csillagászok.
Jó hírünk van a hétvégére, ha egy hosszú hét után egy kis kozmikus megnyugvásra vágysz: a legújabb asztrofizikai kutatások szerint a Föld mégsem fogja a haldokló, gigantikus tűzgömbbé táguló Nap gyomrában végezni. Bár az aggodalom amúgy sem lenne túlságosan időszerű – ez az esemény nagyjából 5 milliárd év múlva esedékes, jóval azután, hogy a földi élet már nyomtalanul eltűnt –, a tudósok most egy teljesen új túlélési modellt vázoltak fel a bolygónknak.
Évtizedeken át tudományos konszenzus volt, hogy a Föld végső sorsát a saját csillagunk, a Nap fogja megpecsételni. Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban most pénteken publikált legújabb kutatás azonban alapjaiban írja felül ezt a teóriát.
Hogyan hal meg a Nap?
Amikor a csillagunk elégeti a magjában lévő összes hidrogént, a haláltusája két hatalmas tágulási fázisban zajlik majd le. Először úgynevezett vörös óriássá duzzad, majd miután a héliumkészleteit is felélte, egy még instabilabb, úgynevezett AGB csillaggá (aszimptotikus óriásággá) válik.
Ahogy a Nap egyre nagyobbra és nagyobbra duzzad, a perzselő felszíne vészesen megközelíti a Földet. Ennek hatására a csillag belsejében hatalmas árapály-hullámok keletkeznek. A korábbi modellek szerint, amikor ezek a hullámok eloszlanak, a gravitáció kíméletlenül berántja a Földet a Nap lángoló ölelésébe.
A kozmikus kötélhúzás: Gravitáció vs. Napszél
A világvége-forgatókönyv azonban kihagyott egy kulcsfontosságú tényezőt. Miközben a Nap tágul, a csillagszél (stellar wind) formájában hatalmas mennyiségű tömeget is veszít. Ez a tömegvesztés viszont csökkenti a gravitációs vonzását, ami a Földet épphogy távolabbra löki a csillagtól.
-
„A Föld sorsa e két hatás közötti kényes egyensúlyon múlik” – magyarázta Mats Esseldeurs, a Leuveni Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány vezető szerzője.
-
Ha az árapály-erők győznek, a Nap elnyeli a Földet.
-
Ha a Nap tömegvesztése az erősebb, a Föld kiszabadul, és egy tágabb pályára áll, megmenekülve a pusztulástól.
Miért gondolták eddig rosszul a tudósok?
A kutatók egészen eddig az árapály-erőket tartották az erősebb tényezőnek, de a korábbi számítások túlságosan leegyszerűsítették a vörös óriások belsejében zajló folyamatokat. A csapat a modellt egy közeli, L2 Puppis nevű csillagon tesztelte, amelyet a Nap „öreg unokatestvérének” is tartanak.
Stephane Mathis, a francia CEA Paris-Saclay központ asztrofizikusa rámutatott: az elmúlt 15 év technológiai ugrásainak köszönhetően ma már sokkal pontosabban látják a fizikát. Kiderült, hogy a Nap tömegvesztése sokkal meghatározóbb, így a jelenlegi tudásunk szerint bolygónk képes lesz eltávolodni a csillagtól a kritikus pillanatban.
Kik élik túl, és mi lesz a Napból?
Az új modell szerint a Mars is megmenekül a halálos spiráltól. A Naphoz legközelebb eső két bolygó, a Merkúr és a Vénusz azonban nem lesz ilyen szerencsés: őket kérlelhetetlenül elnyeli a táguló tűzgömb.
Ami pedig a Napot illeti: miután kidobta magából a külső rétegeit, a magja összeomlik, és egy rendkívül sűrű, halványan pislákoló fehér törpévé válik. Mivel fúziós reakciókra már nem lesz képes, az évmilliárdok során lassan és csendben kihűl az űr sötétjében.