Lenyűgöző dolgot fedeztek fel a felénk száguldó 3I/ATLAS üstökösön.
Amikor egy idegen naprendszerből származó objektum száguld át a mi kozmikus hátsó udvarunkon, a tudósok azonnal ráirányítják minden létező távcsövüket. Így történt ez a 3I/ATLAS nevű csillagközi üstökössel is. Amit azonban a Michigani Egyetem kutatói találtak rajta, attól mindenkinek leesett az álla: az üstökös olyan extrém összetételű vizet tartalmaz, ami a mi Naprendszerünkben gyakorlatilag ismeretlen.
A tudományos világ most valóságos lázban ég, a Nature Astronomy folyóiratban frissen publikált kutatás ugyanis történelmi áttörést jelent. Most először sikerült sikeresen kielemezni egy másik naprendszerből érkezett, csillagközi objektum vízkészletét.
Nem az a víz, amit a Földön megszoktunk
Amikor vízről beszélünk (H2O), két hidrogén- és egy oxigénatomra gondolunk. Azonban létezik a hidrogénnek egy nehezebb, ritka változata is, a deutérium, amely egy plusz neutront is tartalmaz. Az ebből felépülő „nehézvíz” a mi Naprendszerünkben és a földi óceánokban is megtalálható, de csak elenyésző, minimális mennyiségben.
A 3I/ATLAS esetében viszont a műszerek teljesen kiakadtak. A kutatók rájöttek, hogy ez az idegen üstökös kivételesen, már-már abnormálisan sok deutériumot tartalmaz.
„A deutérium aránya a normál hidrogénhez képest magasabb volt mindennél, amit valaha más bolygórendszerekben vagy üstökösökön láttunk” – jelentette ki Luis Salazar Manzano, a tanulmány vezető szerzője.
Hogy mennyire? A számok magukért beszélnek: az idegen jéggolyóban 30-szor több nehézvíz van, mint a mi Naprendszerünk üstököseiben, és nagyjából 40-szer magasabb az arány, mint amit a földi óceánokban mérhetünk!
Egy fagyos, sötét világ szülötte
De miért ekkora szenzáció egy kis kémiai eltérés? A tudósok a deutérium szintjét egyfajta kozmikus ujjlenyomatként használják. Ebből pontosan vissza tudják olvasni, milyen körülmények uralkodtak ott és akkor, amikor az adott égitest megszületett.
A sokkoló értékekből a kutatócsoport egyértelműen megállapította: a 3I/ATLAS egy olyan idegen világban formálódott, amely brutálisan hidegebb és sokkal alacsonyabb sugárzású volt, mint a mi Naprendszerünk bölcsője.
„Ez a kőkemény bizonyíték arra, hogy a mi Naprendszerünk létrejöttét eredményező feltételek egyáltalán nem számítanak univerzális alapszabványnak a világűrben” – emelte ki Teresa Paneque-Carreño professzor, a kutatás társvezetője.
A történelmi felfedezés nem jöhetett volna létre, ha nem szúrják ki időben az objektumot, és nem vetik be a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) szupertávcső-rendszert, amely elég érzékeny volt ahhoz, hogy a távolból szétválassza a sima és a „nehéz” vízjeleket. A csillagászok szerint az egyre fejlettebb technológiának köszönhetően hamarosan még több ilyen idegen látogatót csíphetnek el, amik újabb sötét titkokat árulhatnak el a galaxisunk távoli szegleteiről.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!