Egy vidéki tésztagyár dolgozója névtelenül tálalt ki a bolti tésztákról. Megtudtuk, miért romlott le a minőség az utóbbi években. A magyar valóság egészen kiábrándító képet mutat a konyhákban. Ha az emberek tudnák a titkot, talán inkább kenyeret ennének. Ezt állítja az az ipari munkás, akit a cikkben Lászlónak nevezünk. A férfi évek óta látja a folyamatokat belülről. A csomagoláson gyakran szerepel a „házi jellegű” felirat. A valóságban ez legtöbbször csak a marketingosztály ügyeskedése.
Sok üzemben alapvető trükkökkel próbálnak faragni a gyártási költségeken. A dolgozó szerint a recepttel ritkábban csalnak a cégek.
Sokkal inkább az összetevők arányain spórolnak jelentős összegeket. Papíron ugyan mindig szerepel a tojás a hazai termékekben. Az arányt viszont a lehető legkisebbre csökkentik le. Ennek oka egyszerű: a tojás egyre drágább alapanyag lett. A liszt minősége sem mindig felel meg a feliratoknak. A gyárak sokszor olcsóbb fajtákkal keverik a drágább lisztet. Ezzel is a profitot próbálják növelni a minőség rovására.
A spórolás eredménye a konyhában azonnal megmutatkozik mindenkinél. A silány tészták állaga főzés közben egyértelműen árulkodó. Az igazi házi tészta sosem ragad össze a vízben. Sosem lesz belőle kellemetlen, tapadós és csirizes massza. A bolti termékek azonban gyakran a fazék falához tapadnak. Más esetekben egyszerűen szétfőnek a forrásban lévő vízben. László szerint ez egyáltalán nem a háziasszonyok hibája. A gyárakban hatalmas a tempó, a gépeknél sietni kell. A szárítást emiatt gyorsított eljárással, sokkal rövidebb idő alatt végzik. Csak így tudnak egyre nagyobb mennyiséget a piacra dobni. Ettől azonban a tészta elveszti az ízét és tartását.
A helyzet azért is szomorú, mert az alapanyagok ugyanazok. Lisztet, tojást és vizet használnak a hazai üzemekben is. Olaszországban mégis egészen más az étkezés körüli kultúra. Ott a társadalomnak komoly és elvárható igénye van a minőségre. A gyártók pontosan tudják, hogy a vevőkkel nem trükközhetnek. Nálunk sokszor csak az a lényeg, hogy olcsó legyen.
A termék legyen sárga és kemény, ez sokaknak bőven elég. A gyári munkások is tudják, hogy ez nem igazi tészta. Amíg azonban a vevők megveszik, a termelés gond nélkül folytatódik. A magyar piacon jelenleg a gyors profit a legfőbb úr.
Milyen lenne az igazán jó gyári tészta a valóságban? László szerint minden a jó minőségű liszten múlik. A szárítási folyamat szintén kulcsfontosságú a végleges minőséghez. Egy tisztességes gyárban a durumbúzát mindig külön őrlik meg. A tojást is frissen, előzetesen pasztőrözve teszik a gépbe. Sosem használnak tojásport a minőségi és értékesebb termékekhez.
A gyúrás lassabb, a szárítás pedig több órát vesz igénybe. Mindezt szigorúan alacsony hőmérsékleten, fokozatosan és óvatosan végzik. Ettől lesz a tészta igazán rugalmas, illatos és aranyszínű. Olaszországban a vevők meg is fizetik ezt a gondos törődést. Nálunk viszont jelenleg csak egyetlen cél lebeg a gyártók előtt. Minél több áru jöjjön le a szalagról a lehető legolcsóbban.
A spórolás és a profitvágy lassan tönkreteszi a magyar élelmiszereket. A vásárlók sokszor kiszolgáltatottak a boltok tömött polcai előtt. Nehéz megkülönböztetni a minőséget a silány, tömeggyártott áruktól. A családok asztalára így gyakran gyenge minőségű ételek kerülnek. A dráguló árak mellett egyre kevesebbet kapunk a pénzünkért. A helyzet csak akkor változhat, ha a fogyasztók tudatosabbak lesznek. Ehhez azonban nyíltan kell beszélni az élelmiszeripar ügyes trükkjeiről. László őszinte vallomása egy rendkívül fontos lépés a tisztánlátás felé. Remélhetőleg egyre többen figyelnek majd oda a valódi összetevőkre. A minőségi és egészséges étkezés mindenki számára alapvető jog kellene, hogy legyen.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!