Tóth Tamás szociológus bejegyzést írt arról, hogy Orbán milyen tervet sző annak érdekében, hogy visszakapja a hatalmát. A bejegyzését alább közöljük:
„A kollektív emlékezet egészen különös utakat jár be. Szociológusként gyakran látom, hogyan torzítja az idő a múltat. Az emberi elme hajlamos teljesen elfelejteni a fájdalmas részleteket. Ezt nevezzük a múlt megszépülésének a szociológiában. Nézzünk egy megdöbbentő romániai példát a közelmúltból. A legújabb felmérések teljesen sokkolták az ottani közvéleményt.
Egy kutatás szerint a románok többsége mély nosztalgiát érez. Az emberek ma nagy többséggel ismét megszavaznák Nicolae Ceausescut. Igen, az egykori teljhatalmú diktátort választanák újra vezetőnek. A korábbi nélkülözés és az elnyomás emléke teljesen elhalványult. Helyét átvette egy rendkívül hamis, idealizált kép a múltról. Romániában a kommunizmus éveit ma meglepően sokan visszasírják. A kutatások egyértelműen rámutatnak a társadalmi amnézia komoly veszélyeire. Az akkori állandó rettegés helyett kizárólag a rendre emlékeznek. Ez a kollektív önbecsapás egy igazi tankönyvi esete.
Orbán Viktor és a tudatos távolságtartás
Lefordíthatjuk ezt a politikai pszichológiát a hazai jelenre is. Orbán Viktor láthatóan tudatosan épít erre a pszichológiai mechanizmusra. A távozó miniszterelnök nem ül be a magyar parlamentbe. Ezzel a tudatos lépéssel a napi csatározásokból vonja ki magát. Ha eltűnik a napi vitákból, a kép gyorsan tisztul. Csak az egykori erős vezető megkérdőjelezhetetlen mítosza marad meg.
A politikai stratégia zseniális és hatékony a maga nemében. Ha nincs folyamatosan szem előtt, a súlyos konfliktusok elhalkulnak. A mindennapi botrányok így egyáltalán nem tapadnak közvetlenül hozzá. A gondos távolságtartás hatalmas politikai tőkét kovácsolhat a jövőben. Orbán távolmaradása tisztán hideg politikai számítás eredménye. Ezzel mesterien elkerüli az azonnali számonkérést és a felelősségre vonást. A távolság egyúttal megközelíthetetlen tekintélyt is sugároz a választóknak.
Az illúzió, ami hatalomban tart
Az Orbán-kormány emléke is lassan és biztosan átalakulhat idővel. A nehézségek, a gazdasági válságok emléke szép lassan tompulni fog. Az emberek hajlamosak lesznek kizárólag a stabilabb évekre emlékezni. A hiányérzet paradox módon jelentősen növeli a politikus elfogadottságát. Minél kevesebbet látják, annál jobbnak tűnik majd az emlékezete. Ez a politikai nosztalgia rendkívül tudatos és precíz felépítése. A szándékos távollét jótékonyan elfedi az aktuális kormányzati hibákat.
A szavazók egy idealizált vezető hamis képét alkotják meg magukban. Ceausescu esetében ehhez azért több évtizedre volt elengedhetetlenül szükség. A modern kommunikáció korában ez sokkal gyorsabban is megtörténhet. Szociológiai szempontból ez az egész egy félelmetesen tökéletes politikai kísérlet. A távolság megteremti az illúziókhoz szükséges hatalmas mentális teret. A múltbeli társadalmi sérelmek helyét átveszi egy hamis biztonságérzet.
A jövő csapdája
Idővel megszépülhet az Orbán-kormány szinte minden korábbi súlyos hibája. Az infláció, a romló hazai egészségügy emléke teljesen elhalványulhat. Helyette a régi szép idők hazug képe rögzül a fejekben. Így épül fel a jövőbeli politikai nosztalgia megingathatatlan alapja. A csend és a szándékos távollét nagyon erős fegyver. Sokkal erősebb lehet, mint a folyamatos és aktív parlamenti jelenlét. A bukottv vezető szándékos távolléte durván manipulálja a kollektív valóságérzékelést.
Így válik a politikai hiány a legerősebb meggyőző fegyverré. A társadalomnak azonban minden körülmények között ébernek kell maradnia. A múlt hamis idealizálása rendkívül súlyos és végzetes tévedésekhez vezethet. A valóságot sosem szabad a hamis nosztalgiának teljes mértékben felülírnia. A társadalom pedig sokszor teljesen önként sétál bele ebbe. Ebbe a rendkívül gondosan felépített, emlékezeti és politikai csapdába.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.