Egyre forróbb a talaj alattuk: most belülről robbantották fel a rendszert kiszolgáló elitet.
Miközben az ország a kampányhajrá politikai és utcai csatározásaira figyel, a rendszer egyik legfontosabb, erkölcsi bástyája éppen most omlik össze belülről. Egy elismert református teológus, Zalatnay István olyan kíméletlen, tényfeltáró esszét publikált, amely nemcsak a „kegyelmi botrányban” megbukott Balog Zoltánt szedi ízekre, hanem leleplez egy döbbenetes egyházi eltussolást, és kimondja: a teljes intézményrendszer prostituálódott a politikai hatalom oltárán.
A Szemlélek felületén megjelent vitaindító írás nem finomkodik. Zalatnay szerint ha április 12-én kormányváltás történik, a református egyháznak az elsők között kell kőkemény lelkiismeret-vizsgálatot tartania, mert mára a társadalom szemében egyház helyett politikai szervezetté váltak.
Balog Zoltán magára rántotta az egyházat
A teológus kíméletlenül fogalmaz a korábbi miniszterből lett püspökkel, Balog Zoltánnal kapcsolatban. Mint írja, amikor Balog a kegyelmi botrányban végérvényesen lejáratódott, ahelyett, hogy vállalta volna a felelősséget, „védekezésként magára rántotta az egész református egyházat.” Zalatnay szerint ez a fajta politikai lojalitás oda vezetett, hogy az emberek ma már úgy érzik: „a templom kapuja nem az Istent kereső, hanem bizonyos pártszimpátiával bíró emberek számára áll nyitva.” De a legdurvább leleplezés csak ezután következik az írásban.
A leleplezett álper: így mentették meg Balogot
A teológus bemutatja az egyházon belüli viszonyok legmegdöbbentőbb dokumentumát: a Balog Zoltán ellen indított egyházi per történetét. A történet kísértetiesen hasonlít egy állampárti koncepciós eljárás eltussolására:
Egy beadványt késő délután nyújtottak be a püspök ellen. A zsinati bíróság (a legmagasabb szintű szerv) végzése, amely a fellebbezést is kizárva a lehető legenyhébb büntetést szabta ki Balogra, már másnap reggelre elkészült. Ez azt jelenti, hogy éjszaka kellett volna kivizsgálni az ügyet és összehívni a legfőbb bíróságot. A teljes abszurditást az adja, hogy az a püspök, akinek a szignója szerepel a megmentő végzésen, aznap reggel minden tisztségéről lemondott, elvonult egy faluba, és hónapokkal később elismerte: azt sem tudta, hogy ez a per egyáltalán létezett. „Ilyen erkölcsi mélységbe története során talán még sohasem jutott a magyar református egyház” – vonja le a lesújtó következtetést Zalatnay.
Vak rajongók és a hazaárulás
A teológus a hívők felelősségét is firtatja. Szerinte az érdek nélküli, őszinte hitű Fidesz-rajongók a legkönnyebben félrevezethetők, akik hiszékenységükből fakadóan a jó szándékot látják ott is, ahol az már régen nincs. Ezzel a vak lojalitással azonban – teszi hozzá kíméletlenül – „a magyar nemzetet súlyosan károsító folyamat elősegítőivé váltak.”Amikor már a rendszer saját, konzervatív bázisából, a teológusok és lelkészek soraiból érkeznek ilyen megsemmisítő, a hazugság kultúráját és a „prostitúciót” elítélő hangok, az mindennél világosabban jelzi: április 12-én nemcsak politikai, hanem egy mély, erkölcsi korszakváltásra is készül az ország.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!