A Direkt36 legújabb tényfeltáró cikkében egy döbbenetes erejű, belülről érkező vallomás látott napvilágot. Szabó Bence rendőr százados, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kiberbűnözés elleni főosztályának kiemelt nyomozója állt a nyilvánosság elé, hogy
lerántsa a leplet egy olyan ügyről, amely alapjaiban rengetheti meg a magyar jogállamiságba és a bűnüldöző szervek függetlenségébe vetett, amúgy sem acélos maradék bizalmat.
A nyomozó beszámolója szerint a magyar titkosszolgálat, konkrétan az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), aktívan és gátlástalanul beavatkozott egy rendőrségi eljárásba, méghozzá azzal a leplezetlen céllal, hogy politikai előnyt kovácsoljon, és a gyanú szerint megpróbálja bedönteni a legerősebb ellenzéki formációt, a Tisza Pártot.
Ez az ügy már messze túlmutat a megszokott politikai sárdobáláson; itt a rendszerszintű hatalmi visszaélés és az állami erőszakszervezetek politikai célú, célzott és illegitim felhasználásának gyanúja vetül fel teljes súlyával.
A történet 2025 júliusában indult, amikor is egy meglehetősen súlyos, és a társadalmi megítélés szempontjából is kiemelt jelentőségű vád, gyermekpornográfia gyanújával érkezett bejelentés az NNI-hez két magyar férfival kapcsolatban. Azonban az ügy már a kezdetektől fogva gyanús és szokatlan elemekkel volt terhelt. A leginkább szembetűnő anomália az volt, hogy a bejelentésre maga az Alkotmányvédelmi Hivatal, a belső elhárításért felelős titkosszolgálat hívta fel nyomatékosan a rendőrség figyelmét, és a nyomozók beszámolója szerint kifejezetten sürgette, sőt, nyomást gyakorolt a hatóságra a mielőbbi házkutatások lefolytatása érdekében.
Amikor a nyomozók kiértek a helyszínre, szembesülniük kellett azzal, hogy a gyanúsítottak valójában a Tisza Párt informatikai rendszeréért felelős szakemberek. A kiterjedt és alapos házkutatás során ugyan több tucatnyi adathordozót foglaltak le és vizsgáltak át tüzetesen, de az eredeti vádnak, a gyermekpornográfiának a legkisebb nyomát sem találták rajtuk.
Ami viszont előkerült a lefoglalt eszközökről, az egy sokkal sötétebb és aggasztóbb képet festett.
A nyomozók több száz képernyőfotóra, kimentett üzenetváltásokra és dokumentumokra bukkantak, amelyekből egy kiterjedt, jól szervezett és politikai célzatú, a Tisza Párt elleni összeesküvés körvonalai rajzolódtak ki. A feljegyzések szerint a cél a párt informatikai rendszerének, adatbázisainak feltörése, kompromittálása, és végső soron a párt működésének megbénítása, politikai bedöntése volt. Szabó százados elmondása szerint
ezen a ponton az ügy egyértelműen politikai színezetet kapott. Ismeretlen, de profin fellépő személyek megkísérelték beszervezni az egyik informatikust, arra akarva rávenni, hogy működjön együtt velük, és szolgáltassa ki a párt belső, érzékeny adatait.
A botrány kirobbanása és a Direkt36 cikkének megjelenése után a hatalom gépezete azonnal és kíméletlenül mozgásba lendült. Szabó Bence százados ellen azonnali megtorló intézkedések indultak. Házkutatást tartottak mind az NNI-s irodájában, mind pedig a lakásán.
Az eljárás során, amely a hajnali órákig elhúzódott, a hatóságok szinte mindent lefoglaltak:
adathordozókat, iratokat, elektronikai eszközöket.
Ezt követően a Központi Nyomozó Főügyészségre hurcolták, ahol gyanúsítottként hallgatták ki hivatali visszaélés gyanújával. Ügyvédje, Laczó Adrienn tájékoztatása szerint a nyomozó a kihallgatáson nem tett vallomást. Szabó – látva az egyre fojtogatóbb légkört és a szakmai ellehetetlenülést – már korábban beadta a leszerelési kérelmét, és a házkutatás idején a felmondási idejét töltötte. A történtek fényében azonban a jogviszonya azonnali hatállyal megszűnt.
A Direkt36 által még február végén, Szabó aktív szolgálati idejében rögzített interjú döbbenetes részleteket tár fel arról, hogy mi zajlott a színfalak mögött. Szabó maga is azon a speciális osztályon dolgozott, amelyhez a bejelentés befutott, így közvetlen és napi szintű rálátása volt az események alakulására. Csapatuk végezte a házkutatásokat, és ők kezdték meg az adathordozók elemzését is. Részletesen beszámolt a folyamatos, szokatlan és szakmailag indokolatlan titkosszolgálati beavatkozásokról.
„Az, hogy valakit megfigyeljenek tevékenységében, az, hogy valakinek az informatikai rendszerét meg tudják figyelni, arra nem sok szervezet képes Magyarországon”
– jelentette ki Szabó, rávilágítva arra, hogy a művelet professzionalizmusa és kiterjedtsége egyértelműen állami szereplőkre utal. Bár a dokumentumok között nem találtak egyértelmű, írásos parancsot vagy direkt bizonyítékot az AH érintettségére, a közvetett bizonyítékok és az eljárásba való agresszív beavatkozás módja egyértelműen erre utaltak. Szabó elmondása szerint a legkirívóbb eset az volt, amikor az Alkotmányvédelmi Hivatal emberei egyszerűen megjelentek az NNI-nél, és mindenféle hivatalos papírozás, jegyzőkönyv vagy átadás-átvételi dokumentum nélkül egyszerűen magukkal vitték a lefoglalt és lementett adatokat.
A helyzet súlyosságát fokozza, hogy az NNI belső, magasabb szintű vezetői értekezletein is „pedzegették, hogy tényleg létezik egy speciális titkosszolgálati csoport, ami közvetlen kézi irányítás alatt van valamelyik miniszternél vagy államtitkárnál”. Ez az állítás, amennyiben beigazolódik, azt jelentené, hogy a kormányzaton belül egy a törvényi kontroll alól kivont, direkt politikai utasításokat végrehajtó titkos egység működik.
Ami talán a leginkább elkeserítő és a jogállamiság szempontjából a legriasztóbb, az az NNI vezetésének hozzáállása az ügyhöz. Szabó és kollégái, felismerve a helyzet súlyosságát és az esetleges bűncselekmények nyomait, tovább akartak nyomozni. A feletteseik azonban határozottan és utasításba adva megtiltották nekik, hogy utánajárjanak a Tisza Párt elleni művelet bizonyítékainak, sőt, azt is megakadályozták, hogy az általuk feltárt adatok és elemzések bekerüljenek a hivatalos nyomozati iratok közé.
A nyomozók – szakmai lelkiismeretükre és az esküjükre hallgatva – végül úgy döntöttek, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, és egyfajta „árnyéknyomozást” indítottak. „Elkészítjük a megfelelő iratokat, egyrészt azért, hogy úgymond védjük magunkat, hogy mi rendesen jártunk el, másrészt azért, hogyha ne adj isten úgy adódna, hogy engednek bármit, akkor minden rendelkezés álljon, és ne veszítsünk időt ebben” – indokolta a döntést Szabó. A saját nyomozásuk során keletkezett minden információt, jelentést és megállapítást folyamatosan megosztottak a feletteseikkel, jelezve, hogy tisztában vannak az eseményekkel, de a vezetés részéről továbbra is a teljes elhallgatás és a nyomozás akadályozása volt a válasz.
Az interjú során Szabó megerősítette azt a korábban napvilágot látott, és komoly vihart kavart értesülést is, miszerint Magyar Péter volt barátnője, Vogel Evelin is aktív szerepet vállalt a Tisza Párt elleni lejárató kampányban és a belső információszerzésben. A százados az NNI-n belül szerzett operatív információkra hivatkozva állította, hogy Vogel rendszeresen járt egy ötödik kerületi, valószínűleg konspiratív lakásba jelenteni, és ezért a tevékenységéért havi ötmillió forintot kapott meghatározatlan személyektől. Vogel Evelin a Direkt36 megkeresésére határozottan cáfolta az állításokat, mondván, hogy „semmi sem igaz” belőlük. Az érintett szervek, az NNI és az AH eddig nem reagáltak az újságírói megkeresésekre.
A leginkább felkavaró azonban Szabó személyes motivációjának és kiállásának magyarázata.
„Egy ideális rendszerben nekem nem kellene itt ülnöm. De mégis itt ülök, úgyhogy úgy tűnik, ez nem egy ideális rendszer. Számomra nem elfogadható az, hogy a törvény előtt nem mindenki egyenlő. Hogy lehet az, hogy embereket, akik egyébként nem feltétlenül követtek el bűncselekményt, begyanúsítunk, és embereket, akik meg ténylegesen elkövettek bűncselekményt, nem is egyet, nem is nyomozzuk le?”
– fogalmazta meg keserűen a rendőr, rávilágítva a rendszer mélyén megbúvó kettős mércére és a politikai megrendelésre történő bűnüldözésre.
A rendőrtiszt elmondása szerint számára egyértelművé vált, hogy egy állami, titkosszolgálati csoport áll a háttérben.
„Hogy lehet az, hogy egy magyar titkosszolgálat egy pártot be akar dönteni?” – tette fel a legfontosabb, és egy demokráciában leginkább megválaszolandó kérdést. Döntését, hogy a nyilvánossághoz fordul, az az elkeserítő felismerés vezérelte, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan független hatóság vagy intézmény, amely érdemben, politikai befolyástól mentesen foglalkozna ezzel a rendszerszintű visszaéléssel. Beszámolt arról a nyomasztó és félelemmel teli légkörről, ami a rendőrségi és ügyészségi vezetők között uralkodik, említve olyan eseteket, amikor ügyészeket menesztettek vagy helyeztek át pusztán azért, mert bizonyos, politikailag érzékeny ügyekben nem voltak hajlandóak a politikai elvárásoknak megfelelően vádat emelni.
„Én tudom, hogy milyen esküt tettem, amikor felszereltem, és szeretném is tartani, hogy én a hazámat szolgálom, nem pedig bizonyos emberek csoportját, mint egy párt. És én úgy látom, hogy igencsak pártpolitikai érdekek mentén volt vezetve ez a nyomozás. És szerintem ez egyáltalán nincs rendjén így. Ezért is ülök én most itt egy nem ideális rendszerben”
– zárta szavait a kiugrott százados. Ez az eset rávilágít arra, hogy a politikai hatalom milyen mélyen és gátlástalanul képes behatolni a bűnüldöző és titkosszolgálati szervek működésébe, és hogyan használja azokat saját politikai túlélése és ellenfelei megsemmisítése érdekében. A kérdés már csak az, hogy lesz-e következménye ennek a bátor, belülről jövő leleplezésnek, vagy a gépezet ezúttal is bedarálja az igazságot keresőket.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!