Kiderült Trump valódi terve: lerántották a leplet az iráni szárazföldi akcióról.
Amikor kiderült, hogy a Pentagon amerikai tengerészgyalogosokat vezényel a Közel-Keletre, a világ azonnal egy újabb, totális iráni inváziót és egy harmadik világháborús forgatókönyvet vizionált. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő legfrissebb elemzése azonban tiszta vizet öntött a pohárba: Donald Trump célja nem Irán elfoglalása vagy a teheráni rezsim megdöntése. A valóság ennél sokkal prózaibb, de katonailag és politikailag talán még veszélyesebb.
A tét nem más, mint a világgazdaság újraindítása – és az olajár elszállásának megakadályozása.
Nem invázió, hanem egy kétségbeesett mentőakció
Tarjányi rámutat a legfontosabb tényre: a világ olajszállításának közel egyötöde a Hormuzi-szoroson halad át. Ha ez az ütőér elzáródik, az már nem egy helyi csetepaté, hanem azonnali globális gazdasági sokk – egekbe szökő inflációval és energiahiánnyal minden kontinensen.
Az amerikaiak szárazföldi opciója tehát nem Irán leigázásáról szól. A terv egy keskeny, ideiglenes pufferzónakialakítása az iráni partvonal mentén, egy néhány tíz kilométeres sávban. Ennek a lépésnek az oka egyszerű kényszer:
-
Irán a szorost nem méregdrága hadihajókkal zárja le, hanem a partról.
-
Mobil rakétaindítókat, aknákat, drónokat és gyorsnaszádokat használnak, amikhez nem kell tengeri fölény, csak fizikai közelség a hajózási útvonalakhoz.
-
Amíg ezek a fegyverek ott vannak a parton, a biztosítótársaságok nem vállalják a kockázatot, a tankerek pedig egyszerűen nem indulnak el. A szoros papíron hiába nyitott, a gyakorlatban halott.
A katonai rémálom: a parti sáv megtartása
A katonai logika tiszta: az USA a légvédelem kiiktatása után partra szállna, hogy fizikailag szüntesse meg a közvetlen parti fenyegetést, majd egy folyamatos légi- és rakétavédelemmel biztosított folyosót hozna létre a tankereknek.
A szakértő szerint azonban itt jön a csapda. Irán nem klasszikus háborút vív. Nem fognak nyílt terepen kiállni az amerikai hadigépezet ellen. Ehelyett aszimmetrikus taktikát alkalmaznak:
-
Folyamatos, felőrlő „zaklatás” drónokkal és mobil rakétákkal.
-
Beszivárgó egységek és új aknák telepítése.
-
Proxy erőik mozgósítása a térségben, sőt, akár az Öböl-menti arab országok olajinfrastruktúrájának támadása.
Egy keskeny partszakaszt elfoglalni az amerikai seregnek rutinművelet. Azt hosszú ideig megtartani és megvédeni viszont egy folyamatos, véres és méregdrága rémálom.
Washington csapdába esett
Tarjányi konklúziója kíméletlen: a világ figyelme most egy aprócska tengeri átjáróra irányul, amely milliárdok mindennapi életét – és pénztárcáját – határozza meg. Az Egyesült Államok pedig egy olyan kényszerpályára sodródott, ahol „már nincs jó döntés, csak rossz és rosszabb”. Ha nem lépnek, a világgazdaság beleroppan az olajhiányba. Ha lépnek, beleragadnak egy felmorzsoló parti állóháborúba Iránnal.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!