Vége a békének, meghozták a döntést: elindult a második hidegháború.
Sokan még mindig abban reménykednek, hogy az ukrajnai vagy a közel-keleti fegyvernyugvással visszatérhetünk a régi, megszokott, békés életünkhöz. A legfrissebb geopolitikai lépések azonban egyértelművé tettek egy hátborzongató tényt:
a béke korszaka hivatalosan is véget ért.
A nagyhatalmak stratégái meghozták a döntést, és a színfalak mögött már gőzerővel zajlik a második hidegháború. Ebben a gigantikus, bolygóuralmi sakkjátszmában pedig az olyan politikusok, mint Donald Trump, csupán csereszabatos szereplők.
A legújabb és talán legbeszédesebb lépés ezen a sakktáblán az volt, hogy Japán hivatalosan is beszállt az amerikai „Aranykupola” rakétavédelmi rendszerbe, és segít feltölteni Washington kimerülő fegyverkészleteit. Ez a látszólag száraz, technikai hír valójában egy kőkemény stratégiai üzenet. Az Egyesült Államok ugyanis jelenleg három fronton van egyszerre lekötve:
- Európában (az oroszok miatt),
- a Közel-Keleten (Irán miatt)
- és a Csendes-óceánon (Kína miatt).
Amikor egy „birodalom” erőforrásai így megfeszülnek, két dolgot tehet: vagy visszavonul, vagy mozgósítja a szövetségeseit.
Washington az utóbbit választotta. A Nyugat rájött, hogy katonai és ipari szempontból is lépéshátrányba került a Kelettel szemben, ezért most egyetlen, gigantikus ipari-katonai gépezetté szervezi magát. Amit látunk, az nem három különálló konfliktus. Oroszország, Irán és Kína összehangolt nyomásgyakorlása egyetlen globális verseny a világ újraosztásáért.
A legijesztőbb és legfontosabb változás azonban a felszín alatt, láthatatlanul zajlik. A nagyhatalmak ugyanis végleg feladták azt az illúziót, hogy a békét próbálják megőrizni. Ehelyett most arra építenek ki globális rendszereket, hogy a folyamatos, állandósult konfliktusokat kezelni tudják. Ez a kőkemény hidegháborús logika visszatérése, csak éppen a huszonegyedik század szabályai szerint: sokkal több szereplővel, és nukleáris fenyegetés helyett elképesztő sebességű, hiperszonikus fegyverekkel. Az Aranykupola is egy ilyen pajzs, amit az épít, aki hosszú távú, évtizedes fenyegetésre készül.
És hogy mit jelent ez a mi életünkre nézve a következő egy évben? Nem egy hirtelen kitörő harmadik világháborút, hanem valami sokkal kimerítőbbet: tartós, őrlő feszültséget. Ukrajnában elfelejthetjük a gyors lezárást, a Közel-Keleten folyamatosak lesznek a fellángolások, Ázsiában pedig fojtogató marad a katonai nyomás.
A világgazdaság pedig alkalmazkodik ehhez az új hidegháborúhoz. A befektetések kockázatosak és drágák maradnak, az energiaárak magasan ragadnak, a jövőnk pedig bizonytalan lesz. A kérdés ugyanis már rég nem az, hogy lesz-e nagy, nyílt összecsapás. A kérdés az, hogy a Kelet vagy a Nyugat bírja-e tovább gazdasággal, iparral és idegekkel ezt az elkövetkező évekre, sőt évtizedekre nyúló felőrlő versenyt. Japán belépésével a Nyugat meghozta a döntést: nem hátrál meg, hanem beáll a lövészárokba.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!