Sokan elemzik a politikai vezetők személyiségét napjainkban. Orbán Viktor karaktere is nagyon gyakran téma. A hazai közéletben többször felmerül a nárcizmus gyanúja. Természetesen pontos távdiagnózist senki sem állíthat fel. A politikai viselkedés és kommunikáció azonban hordozhat ilyen jegyeket.
A nárcisztikus vezetők nagyon ritkán ismerik el a hibáikat. Orbán Viktor esetében a kormányzati kommunikáció sosem hátrál meg. Minden kormányzati döntést hatalmas sikerként vagy szigorú szükségszerűségként mutatnak be. A tévedés nyílt beismerése végzetes gyengeségnek számít ebben a rendszerben. A vezető felépített imázsa egyszerűen nem csorbulhat semmilyen körülmények között. A tévedhetetlenség mítosza a rendszer egyik legfontosabb tartópillére maradt.
Egy nárcisztikus személyiség szinte folyamatosan szomjazza a dicséretet. A politikai térben ez a lojalitás szigorú kikényszerítésében mutatkozik meg. Az önkritika hiánya gátolja a valós társadalmi párbeszéd kialakulását.
Ezek a megfigyelt jelek természetesen nem jelentenek hivatalos orvosi diagnózist. Viszont nagyon jól és pontosan leírják a jelenlegi hatalmi működést.
